Szerkesztő:Kreamar/Idézet

Az idézés célja

Az idézés törvényi engedélyezésének az oka, hogy a művészeti és tudományos gondolatok, alkotások szabadon áramolhassanak.
Hivatkozás: Tudományos dolgozat, tanulmány, cikk, diplomadolgozat stb. elkészítése közben kötelező a felhasznált források pontos és ellenőrizhető közlése.

Az idézés fogalma

A magyar szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI. törvény) az idézésről a következőket rendeli:

• A mű részletét a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti. Az idézés jogszerűségének feltételei:
  • az idézet ne haladja az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelmet és
  • legyen az eredetihez hű.

Nyilvánosságra hozott irodalmi vagy zenei mű, film részlete, vagy kisebb terjedelmű ilyen önálló mű, továbbá képzőművészeti, építészeti, iparművészeti és ipari tervezőművészeti alkotás képe, valamint fotóművészeti alkotás szemléltetés érdekében iskolai oktatási célra, valamint tudományos kutatás céljára a forrás és az ott megjelölt szerző megnevezésével a cél által indokolt terjedelemben átvehető, feltéve, hogy az átvevő művet nem használják fel üzletszerűen.
Átvételnek minősül a mű olyan mértékű felhasználása más műben, amely az idézést meghaladja.

Az idézés fajtái

Az idézet lehet szó szerinti vagy tartalmi. Mindkét esetben pontosan meg kell adni az idézet szerzőjét, és annak elérési forrását.

• Szó szerinti idézés: Valamely szerző hivatkozott művéből egy rész szó szerint átvétele. Az átvett részt idézőjelek közé kell tenni. Az idézetből sem kihagyni, sem hozzátenni nem szabad; még a szöveg szórendje sem változtatható meg.
• Tartalmi idézés: A szerzői műben fellelhető gondolatok kölcsönzése esetén nem szokásos idézőjelet kitenni.

Az idézés feltételei

Az idézés jogszerűségének feltételei: az idézet ne haladja az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelmet és legyen az eredetihez hű. Más szavakkal:

• egy műnek csak a részletét lehet felhasználni, tehát nincs mód a mű egészének átvételére semmilyen formában;
• az idézés célhoz kötött: csak indokolt mértékben lehet idézni (pl.: magyarázó jelleggel),
• az eredeti szöveghez hűnek kell lenni, azaz a gondolat lényegét nem szabad megváltoztatni;
• az idézésnek csak kiegészítő szerepe lehet az átvevő szöveg egésze szempontjából;
• az idézet forrását pontosan meg kell jelölni
• idézni csak az átvevő saját művében szabad;
• műfaji kötöttségek figyelembe vétele, azaz a mű integritásának megőrzése érdekében képző-, fotó- és iparművészeti alkotások esetében nem megengedett az idézés, mivel az a mű csonkításához, torzításához vezetne.

}}

Az idézet fogalma

Idézet ( citátum (latin)) más műből (tehát akár a szerző korábbi alkotásából is) rendszerint szóról szóra átvett — szépirodalmi alkotásban ezenkívül más szerzőnek tulajdonított — szövegrészlet. Tudományos, ismeretterjesztő, publicisztikai műben és szónoklatban csupán azért is helyet kaphat, hogy a szerző megismertesse az olvasót vagy a hallgatót mások véleményével vagy olykor a saját maga régebben kifejtett felfogásával. Legtöbbször azonban mégsem csupán ez az idézet funkciója, hanem vagy az, hogy a szerző tekintélyes emberek nyilatkozatával, esetleg ismeretlen szerzőtől származó, de igaznak elfogadott megállapítással (pl. szentenciával vagy más mondással) alátámassza, ill. egy vagy több példával igazolja és megvilágítsa a saját nézetét, állítását, vagy pedig az, hogy bemutassa szellemi ellenfelének később megcáfolandó kijelentését. Az idézetnek manapság mind jogi, mind írói etikai, mind pedig formai szempontból elengedhetetlen követelményei vannak. Jellegét és terjedelmét tekintve olyannak kell lennie, hogy föl se vetődhessen vele kapcsolatban a szerzői jogbitorlás, ill. a plágium vádja. Ezért a szerző külön engedélye nélkül csakis már nyilvánosságra hozott műből szabad idézni, mégpedig a forrás és a szerző megjelölésével. Előírja ezenkívül a szerzői jogról szóló törvényünk, hogy az idézetnek „az átvevő mű jellege és célja által indokolt" terjedelműnek és az eredeti szöveghez hűnek kell lennie. A hűség követelményét illetően a szerzői etika nemcsak azt kívánja meg, hogy az idézet pontosan megfeleljen az eredetinek, hanem azt is, hogy az átvevő úgy emeljen ki a nagyobb szövegösszefüggésből valamely részletet, hogy az ferdítés nélkül tükrözze az idézett szöveg szerzőjének a felfogását. Az eredeti szövegből kihagyhat részleteket az átvevő, de a kihagyott részek helyét pontokkal jelölő megcsonkított szöveg sem sugallhat más felfogást, mint a csonkítatlan eredeti. Formai szempontból fontos, hogy a mástól vett idézet világosan elkülönüljön a szerző szövegétől. Haegyenes beszéd az idézet, az átvett szövegrészlet idézőjelbe kerül, s ha magában az átvett szövegrészletben fordul elő idézet, erre megfelelő jelöléssel (rendszerint így: » . . . «) külön is rá szoktak mutatni. Szépirodalmi szövegben, ha saját alakjainak a beszédét idézi az író, az idézőjel helyett gyakran — különösen magyar szövegben — gondolatjel ( —) áll, s ugyancsak gondolatjelek közé kerül az a közbevetés, amelyben maga az író szólal meg, rendszerint utalva arra, hogy ki a beszélő. Áttekinthetőbb és ezért olvasmányosabb az ilyen jellegű írásmű akkor, ha az egyes szereplők megnyilatkozásai mindig új sorban kezdődnek, s az ilyen sorok elején áll a gondolatjel. A szó tágabb értelmében idézetnek tekinthető afüggő beszéd is. Ha ez nem költött szöveg, olyannak kell lennie, hogy a mondatformát illető (szintaktikai) átalakítás ne érintse a tartalmat. Tudományos műben mindenesetre inkább a szóról szóra való idézésnek van helye, többek között azért is, mert ez lehetővé teszi, hogy a szerző — az esetleg az eredeti szövegben is előforduló szokásos zárójeltől eltérő — szögletes zárójellel elkülönített megjegyzéseket (pl. „[így]" vagy „[kiemelés tőlem]") szőjön bele az idézett szövegbe. A tudományos vagy ismeretterjesztő műben történő idézés formai pontosságához tartozik az idézet lelőhelyére való, jegyzet formájú utalás. Sajátos problémákat vet fel az idegen nyelvű szövegek idézése. Azt a kérdést, hogy idézetben le kell-e ezeket fordítani, az dönti el, kikhez kíván (724. old.) szólni az illető írásmű. Nyelvtudományi munkák például a valamely világnyelven írott műből vett idézetet gyakran az eredeti nyelven közlik, viszont természetes, hogy széles körű közönség érdeklődésére számot tartó ismeretközlő írásmű nem szokott idegen nyelvű idézeteket tartalmazni. Ha idegen nyelvű szöveget a saját fordításában idéz a szerző, gyakran úgy jár el, hogy az idézett szöveg legfontosabb szavait vagy azokat, amelyeknek nincsenek egészen pontos megfelelői abban a nyelvben, amelyre fordít, zárójelben az eredeti nyelven is közli. Szépirodalmi művekben az idegen nyelvű idézeteknek rendszerint különös hangulatteremtő erejük, olykor pedig korfestő jellegük is van (idegen szavak). Szakmunkákban az idézetek mennyiségét a bizonyításra vagy illusztrálásra szoruló állítások jellege és száma szabja meg. Visszatetsző az idézet, ha a mű tulajdonképpeni tartalmát tekintve mellőzhető volna. Az ilyenféle — gúnyosan citatológiának nevezett — idézési mód azt leplezi, hogy a szerző a gondolkozásmódját vagy tudományos módszerét tekintve még nem nőtt fel azokhoz, akiket követni akar. Noha az idézetnek fontosabb szerepe van az értekező jellegű, mint az esztétikai igényű művekben, igen sok formájával találkozunk a szűkebb értelemben vett szépirodalomban is. Az ókortól szinte a legújabb korig írtak (vagy inkább kompiláltak) csupa idézetből összeállított műveket (Scento). Lehet idézet a mű címe, pl. G. B. Shaw: Arms and The Man (magyarul: Hősök) Vergilius Aeneisének kezdő szavaiból („Arma virumque..."). Igen sok írásműnek és sok mű egyes részének (fejezetének, énekének stb.) mottó áll az élén, s ez szükségszerűen idézet. A magában a szépirodalmi műben elforduló idézet igen gyakran költött szöveg, tehát csak formája, előadásmódja alapján tekinthető idézetnek. Ilyen pl. Dante Isteni színjátékában a pokol kapujának a felirata, a Pokol III. énekében az első három tercina. Az igazi idézetek regényekben és novellákban rendszerint versrészletek, dalszövegek, amelyek már formájukat tekintve is világosan elkülönülnek a szerző kötetlen, folyó beszédétől. Azt azonban, hogy valódi idézetet tartalmaz- e a mű, az olvasó általában csak akkor tudja meg kétségtelenül, ha az idézett szerző nevét is közli az író (pl. I. Sz. Turgenyev Rugyin c. regényében egy Puskin-versből vett sorokat idéz a szerzőre hivatkozva). Rövidebb, prózai, szállóige szerű idézetekkel gyakran találkozunk a 19. sz., korukban népszerű, szórakoztató íróinak a regényeiben és novelláiban. Az ilyenféle idézetek gyakran azt a célt is szolgálták, hogy a szerző az akkoriban közismert személyiségek megnyilatkozásaira való hivatkozással mintegy bemutassa a „nyájas olvasónak", hogy azonos vele a műveltsége, a világnézete, és ily módon is közvetlenebbé tegye az olvasóhoz fűződő kapcsolatát. Részint ilyen célból írók és szónokok számára, részint pedig olvasmányként a 19. sz. második felében és még századunkban is számos idézetgyűjteményt állítottak össze. Végül meg kell jegyezni, hogy az idézetek kutatásának, összegyűjtésének, rendszerezésének igen nagy jelentősége van az ókori művekkel foglalkozó irodalomtudomány számára. Számos elveszett antik művet ugyanis csupán a belőle vett, más írók műveiben felhasznált idézetekből ismer és próbál rekonstruálni a klasszika-filológia. (0. Nagy Gábor)

A Magyar jogi lexikonban

„2. A többszörözés (utánképzés), közzététel és forgalomba helyezés joga elvileg egyaránt kiterjed a műre, mint egészre és a műnek egyes részeire. A szerző vagy jogutódja engedelme nélkül nincs tehát jogosítva senki a szerző művének csak egy részét is reprodukálni. Kiterjed továbbá a szerző joga úgy művének önállóan való többszörözésére, közzétételére, forgalombahelyezésére, mint művének, illetőleg annak egy részének más idegen mű keretében való felvételére. A Sz. bitorlását követi el tehát úgy az, ki a művet önállóan jogosulatlanul többszörözi, közzéteszi, forgalomba helyezi, mint az, ki a művet jogosulatlanul egy idegen mű keretében használja fel. Ezen elvet azonban a szellemi termékek forgalmának, a tudományos és művészeti kritika és feldolgozás lehetőségének érdekében számos kivétel töri át. Maga az elv csak a még közzé nem tett művek tekintetében érvényesül teljes mértékben. Kéziratokból mindennemű közlés, idézés, átvétel a szerző engedélye nélkül tilos. Mihelyt azonban a mű már közzététetett, meg van engedve a szerző beleegyezése nélkül is a) a már megjelent mű egyes helyeinek vagy kisebb részeinek szószerinti idézése, h) a már többszörözött és közzétett kisebb dolgozatoknak a czél által indokolt korlátolt terjedelemben való felvétele vmely nagyobb önálló tudományos munkába, vagy oly gyűjteménybe, mely több író műveiből egyházi, iskolai, oktatási használatra szerkesztetett (pl. iskolai olvasókönyvek, énekeskönyvek, imakönyvek). Kiterjed ezen utóbbi intézkedés a zenei művekre is, azzal a különbséggel, hogy ezekre nézve a tv. csak azon gyűjteményes műveket említi, melyek iskolai, oktatási használatra szolgálnak. Kizárva maradnak tehát az egyházi használatra szolgáló zeneműgyűjtemények. A képzőművészet alkotásaira a fenti intézkedés oly értelemben terjed ki, hogy a szerző beleegyezése nélkül is meg van engedve az egyes művek utánképzéseinek csupán a szöveg értelmezése végett való felvétele oly munkába, mely lényegénél fogva önálló írói műnek tekintendő. Ugyanez áll a nem képzőművészeti természetű rajzokra és ábrákra, melyek a szöveg értelmezése végett mindennemű (tehát nemcsak önálló) írói műben átvehetők.Mindezen eseteiben azonban lényeges feltétel, hogy a reprodukált idézetnek, dolgozatnak, szerzeménynek, rajznak, ábrának szerzője, illetve forrása határozottan megjelöltessék. A szerzőnek kétségtelen joga ugyanis, hogy műve mint egyéniségének egy megnyilatkozása tulajdon szellemi sajátjaként álljon a nyilvánosság előtt. Aki a szerzőt ettől megfosztja, írói, művészi hírnevében, a szerzőséghez fűződő erkölcsi érdekeiben sérti s épp ezért a tv. büntetése alá esik. A Sz.-пак a szerző személyiségével való ezen kapcsolatánál fogva viszont attól a jogtól sem fosztható meg a szerző, hogy a közönség előtt valódi neve rejtve maradjon, hogy műve álnév alatt vagy névtelenül jelenjék meg.. Büntetés alá esik ennélfogva az, ki szerzőt arra kényszerít, hogy a műhöz nevét adja. ”

Az intertextualitás egyik esete

„Jelölt és jelöletlen intertextusok
Két vagy több szöveg összekapcsolódó elemeit intertextusoknak nevezzük. Az intertextus lehet jelölt vagy jelöletlen, aszerint, hogy saját szövegünkben közöljük-e a befogadóval a másik szöveg jelenlétét, felhasználását. A szó szerinti idézeteket idézőjelbe kell tenni, és lehetőség szerint – vagy a szövegen belül, vagy jegyzetben – konkrétan hivatkozni a felhasznált szöveg forrására (szerzőjére, a szöveg címére, megjelenésének helyére stb.).

Közéleti szövegekben, például szónoki beszédben, felszólalásban, publicisztikai és magánéleti szövegekben lazábban is lehet hivatkozni a megidézett (szó szerint vagy tartalmilag idézett) szövegre, illetve szerzőjére. A finomabb utalás, a sugalmazás, sejtetés hatásosabb is lehet, hisz aktiválja a befogadó gondolkodását, fantáziáját. Ezért a szépirodalom is legtöbbször jelöletlen intertextusokat használ.
Az intertextualitás típusai
Az intertextualitás egyik típusa az idézet, amely lehet szó szerinti (egyenes) vagy tartalmi (függő). Szó szerinti idézet például a cím és a törzsszöveg közé illesztett mottó.”

Szerzői jogi kérdések

„Idézet vagy jogsértés? Lehet-e műrészlettel szerzői jogot sérteni? A válasz igen. Hol is húzódik a határ az idézés és a plágium vagy engedély nélküli felhasználás között? Megtörténhet-e, hogy idézőjelben tüntetjük fel a szöveget a szakdolgozatban vagy cikkben, és mégis szerzői jogot sértünk? Alábbi néhány gondolat bemutatja: milyen határeseteknél merül fel, hogy az idézetnek hitt műrészlet mégis szerzői jogot sért.

Az idézés a szerzői jogi védelem egyik legfontosabb kivétele (más néven szabad felhasználási esete): az idézéshez nem kell sem engedélyt kérni a szerzőtől, sem jogdíjat fizetni részére. A műrészlet kizárólag nyilvánosan megjelent műből származhat, és csak saját műbe ágyazva jelenhet meg, valamifajta kapcsolatot teremtve a befogadó mű és a beemelt gondolatok között. Az idézett műrészlet arányos terjedelme, forrásának feltüntetése, változatlan tartalommal történő visszaadása, valamint az olvasó számára egyértelmű formai kiemelése a szövegben ugyancsak fontos szempontok a szerzői jogsértés elkerülése érdekében. Nézzünk meg néhány példát e feltételek (nem)teljesülésére.

Mire szolgál az idézet? Az idézés többek által ismert eszköze a tudományos, művészeti, irodalmi alkotások létrehozásának. Mit is tesz lehetővé számunkra az idézés? Nem mást, mint egy izgalmas párbeszéd kialakítását saját gondolataink és egy másik szerző gondolatai között. Az idézés talán mindenki számára ismert, annál kevésbé azok a határesetek, amikor egy műrészlet ártatlan átvétele nem esik az idézés körébe, hanem szerzői jogsértést valósít meg.

Néhány gondolattal megvilágítjuk azokat az eseteket, amelyek mentén jól érzékelhető a két esetkör találkozása. Az idézés érdekességeinek feltárása előtt vessünk egy pillantást a szerzői jogi védelemre, kiknek a védelmét is szolgálja a sok esetben © szimbólummal jelzett oltalom? A szerzői jog az egyéni, eredeti módon alkotó kreátorok joga. Ez a védelem tehát nem a leleményesen, különböző forrásokból összeollózgató egyedi gondolatokat nélkülöző álművek „gazdáit” illeti, hanem éppen ellenük nyújt védelmet.

Copyright

Copyright (Forrás: Wikimedia Commons) Milyen műveket is véd a szerzői jog? A védelem a tudomány, irodalom és művészet berkein belül született műveket védi, ha azok nem szolgai másolatai más műveknek, tehát egyéni, eredeti jelleggel rendelkeznek – ezeket nevezzük szerzői műveknek. Ez nem jelent sem mennyiségi, sem minőségi, esztétikai kritériumot, hanem a szellemi alkotásból fakadó egyéni, eredeti megnyilvánulást fedi le. Ebből következik, hogy egy megbotránkozást kiváltó vagy helytelen téziseket felállító mű is szerzői jogi védelem alá tartozik, ha egyéni, eredeti gondolatokat tartalmaz. E követelménynek a mű összhatásában kell érvényesülnie, tehát előfordulhat, hogy olvasóként a mű bizonyos részeiben nem egyéni, eredeti jelleggel megfogalmazott információval, gondolattal is találkozunk. E jelleg megjelenhet álláspontok, elképzelések formájában és egyéni, eredeti formát öltő – pl. történelmi, irodalmi, természettudományi – adatokat tartalmazó gondolatként is. Fontos megjegyezni, hogy a tények, információk, ötletek önmagukban nem védettek, hanem azok formába öntése állhat védelem alatt, amennyiben a köréjük épült gondolatiság, kifejeződés egyéni, eredeti jelleggel bír. (Ezért is születhetnek azonos tényeket, adatokat feldolgozó párhuzamos művek.) Tényeket, információkat nem csak egyéni, eredeti módon, hanem átlagos stílusban is közölhetünk.

Példát találhatunk Shakespeare életéről írt Wikipédia-bejegyzésben, amely egyéni, eredeti mondattal írja le Shakespeare személyiségét, miszerint: „Shakespeare irodalmi teljesítménye nem merül ki a költészet és a drámaírás magasfokú [sic] művelésében; írásaiban az emberi élet egyes aspektusai, és a legkülönbözőbb érzelmek árnyalt ábrázolása mellett tömören és világosan kifejezett filozófiai gondolatok is megjelennek.” E mondat tényekre fókuszáló változata, miszerint „ Shakespeare költőként, drámaíróként filozófia gondolatokat is megfogalmazott” nélkülözi a fenti példában felfedezhető egyéni, eredeti jelleget.

Fontos még megjegyezni, hogy a védelem az alkotás létrejöttének pillanatától él, tehát nincs szükség semmiféle előzetes hatósági vizsgálatra, regisztrációra.

Mik nem állnak szerzői jogi védelem alatt?

Ugyanakkor a szerzői jog területe nem minden kreatív alkotásra terjed ki, így például az újszerű műszaki megoldásokat (pl. innovatív e-könyv kifejlesztését) nem védi, ámbátor az ilyen újításról beszámoló cikket már igen. (Természetesen ilyen esetben szabadalmi oltalom, mint védelem szóba jöhet.) A védelem nem terjed ki a kiváló receptek mögött rejlő gasztronómiai ínyencségek elkészítésére sem, a recept egyéni, eredeti megfogalmazására ugyanakkor igen. Ki kell emelni, hogy olyan kreatív személyeket is kizár az alkotói körből a szabályozás, akik innovatív ötletet (pl. egyedi koncepción alapuló, társadalmi ismeretekről szóló tankönyvötletet), elvet (pl. újfajta, hatékony oktatást segítő elveket), eljárást (pl. innovatív módszert az irodalom tanítására), működési módszert (pl. újfajta plágiumdetektor alapjául szolgáló módszert) vagy matematikai műveletet találtak ki. Nem meglepő tehát, hogy születhetnek azonos ötletet, elvet, eljárást feldolgozó tudományos munkák.

Újdonsággal bíró tudományos elgondolást leíró szakirodalmi mű állhat szerzői jogi védelem alatt, azzal, hogy a védelem nem a benne közölt tudományos megállapításra terjed ki, hanem az ilyen tétel egyéni, eredeti jellegű megfogalmazására. Például Dell Hymes-féle kommunikatív kompetencia fogalma arra utal, hogy a helyes nyelvhasználatot nem csak a nyelvtani szabályok ismerete segíti, hanem a társadalmi, kulturális közeggel kapcsolatos információk is. Ez a felismerés önmagában nem esik a szerzői jogi védelem alá, ennek egyéni, eredeti megfogalmazása azonban már igen.

Mikor kell engedély, és mikor nem?

E kérdésnél jelentősége lehet a védelmi időnek, ami a szerző halálát követő 70 évet jelent. ennek leteltét követően a mű közkinccsé válik, tehát az alkotás vagy annak részlete szabadon felhasználható, így többek között kiadható, terjeszthető, digitalizálható.

A szerzői jog nem csak abban segíti az eligazodást, hogy milyen művek, milyen feltételek mellett eshetnek védelem alá, hanem abban is segítséget nyújt, hogy egy mű felhasználásánál mikor van szükség engedélyre. Általában egy mű felhasználásához (például egy fejezet bemásolásához, megjelentetéséhez) minden esetben a szerző engedélyét kell kérni. Vannak azonban olyan felhasználási módok, amikor ilyen engedélyre nincs szükség. Ez az eset áll fenn akkor is, ha valaki másik művéből idéz.

Vessünk egy pillantást az idézés szerepére! Milyen esetekben lehet egy idegen műből idézni? És milyen esetekben léphet fel jogosan a szerző a jogszerűtlen idézővel szemben?

Az idézés azon felhasználások körébe tartozó alkotói eszköz, amelyhez nem kell engedély, és jogdíjat sem kell fizetni. Az idézés általánosan elterjedt „munkaeszköze” a sajtó, a tudományos munkák alkotóinak, illetve egyre gyakrabban a különböző egyéb művészeti, kreatív projektek (pl. gasztrodizájn) képviselőinek is.

Dialógus

(Forrás: Wikimedia Commons / Ananian / CC BY-SA 3.0) Figyelmet érdemel az idézés rendeltetése, miszerint az átvett szövegnek minden esetben alárendelt szerepet kell betöltenie a műben, tehát nem határozhatja meg dominánsan a mű egyéni, eredeti jellegét, csak hozzájárulhat ahhoz, azt erősítheti. Mint a cikk elején említettük az idézés rendeltetése, hogy az idegen műből átvett gondolat a befogadó, önálló mű gondolatokkal valamilyenfajta „dialógust” hozzon létre.Az idézett részlet szerepének jellege nincs korlátozva, így az idézet lehet illusztráló, figyelemfelhívó, alátámasztó vagy éppen kritizáló egyaránt.

Fontos, hogy idézni csak nyilvánosságra hozott műből lehet, tehát nyilvánosság számára nem hozzáférhető levélből, szövegből műrészletet átvenni nem lehet. Helytelenül jár el például az a művészettörténész, aki egy kortársának a magánlevelezéséből idéz. Ha a levél megjelent nyomtatásban, akkor abból természetesen szabadon lehet idézni.

Lényeges, hogy az idézett gondolatokat befogadó szöveg önmagában is mű legyen, tehát önálló egyéni, eredeti gondolatokat tartalmazzon. Nincs megkötés abból a szempontból, hogy milyen műfajba tartozik az alkotás, azaz egy szakirodalmi mű éppen úgy lehet szerzői mű, mint egy szépirodalmi szöveg, ha egyéni, eredeti jellegű gondolatokat tartalmaz. Minden esetben tehát csak önálló műben lehet idézni. Önálló, alkotói gondolatok hozzáadása nélkül nincs önálló mű. Jó példa lehet erre, ha egy kereskedő úgy dönt, hogy ajándékboltjának forgalmának fellendítését Coelho-idézetekkel teleírt fehér színű, átlagos formájú bögrék értékesítésével kívánja elérni. Ez esetben a bögre egy átlagos, egyéni, eredeti jelleget nélkülöző termék, aminek a kelendőségét éppen a frappáns idézetek biztosítják. Nem meglepő, hogy egy szövegrészlet terméken való feltüntetése nem esik az idézés körébe, hanem felhasználásnak minősül, tehát a szerző engedélyéhez kötött.

Hasonló példa, ha egy oktatási jegyzet, mint a befogadó mű innen-onnan bemásolt idézeteket tartalmaz, önálló gondolatvezetést pedig nem. A szövegrészek beemelése ez esetben sem fog idézés körébe tartozni, hanem a műrészlet felhasználásának fog minősülni, ami engedélyköteles. Ebből következik, hogy az idézetgyűjtemény létrehozása engedélyhez kötődik. Idézés esetében is azonban – a lejárt védelmi idő ellenére – a forrást fel kell tüntetni.

Egyéb kikötések

Nem mellékes kérdés az idézett műrészlet terjedelme. Egy fontos elvet le kell szögezni: teljes mű beemelése nem idézés, kizárólag a műrészlet bemásolása esetében lehet idézésről beszélni. Felmerül továbbá, hogy hány mondat, bekezdés, illetve oldal szó szerinti átemelése minősül idézésnek. Egyértelmű válasz nem adható, ugyanis mindez esetenként dönthető el. Zsinórmértékül szolgálhat - többek között - , hogy az idézett mű hány százalékát teszi ki az átvevő műnek. A megengedett terjedelem ugyanakkor az idézés célja által is korlátozott. Nem biztos, hogy egy kutatási eredmény alátámasztására oldalak beemelése szükséges, ugyanakkor egy adott alkotó személyiségének bemutatása akár többoldalas műrészlet beidézését is igényelheti.

A plágium elkerülése érdekében szükséges az idézett szöveg forrásának megjelölése is, ez jelenti többek között a szerzőnek, a mű címének, illetve adott esetben a kiadónak, a megjelenés évének és az oldalszámnak a feltüntetését. A forrás feltüntetése abban az esetben is szükséges, ha a főszabály szerinti – szerző halálát követő – 70 éves védelmi időtartam lejárt, azaz Goethe, Schiller, Shakespeare művekből is csak forrás megjelölésével lehet idézni. Ennek elmaradása esetében plágiumról beszélünk.

Az idézés együtt jár a változtatás tilalmával, azaz, hogy a beidézett részletet változatlan tartalommal lehet kizárólag beemelni saját művünkbe. Egy szöveg esetében a változtatás tilalma a mondanivalóra vonatkozik: számos esetben kerül sor idegen nyelvű művekből származó gondolatok magyarul történő idézésére. (Fontos, hogy a idegen nyelvű szöveg idézésére ugyanúgy vonatkoznak az idézés szabályai, nem jelentenek kivételt a fenti szabályok alól.) Az idézett szöveget nem helyezhetjük olyan környezetbe, amely által az üzenet, mondanivaló módosul. Ezért különösen óvatosan kell eljárni ideológiai, vallási jellegű szövegkörnyezetbe helyezett idézetekkel.

Az idézett szövegnek ki kell tűnnie a befogadó szövegből. Jelezni kell, hogy az érintett szövegrész idegen szerző gondolatait tükrözi. Ez azt jelenti, hogy az idézett részletnek pontosan el kell határolódnia a befogadó mű környező gondolataitól, tehát az olvasó számára világosnak kell lennie, hol van az eleje és a vége az idézett gondolatnak. Ennek módjára nincs előírás, tehát a szöveg írójára van bízva, milyen formai megoldást választ ennek kifejezésére. Gyakori megoldás a szövegrész idézőjelben és/vagy dőlten szedett betűtípussal történő írása. Lényeg, hogy az olvasó számára egyértelmű legyen a szöveg átvett jellege. E szempont figyelmen kívül hagyása a szöveg forrását teszi beazonosíthatatlanná, ami a plágiummal azonos.

Ezen feltételek betartásának hiánya vezethet tehát jogsértéshez: engedély nélküli felhasználáshoz; vagy ha a forrás megjelölése elmarad, illetve a szöveg formai elkülönítés nélkül kerül beidézésre, plagizáláshoz. Ebből következik, hogy minden olyan esetben, ahol a forrás beazonosítható, de a feltételek valamelyike nem teljesül, engedély nélküli felhasználásról beszélünk.

Idézet vagy jogsértés?

Forrás: Wikipedia (angol változat) / Cristian Gheorghiu / CC BY-SA 3.0 Érdekes kérdésként merül fel a graffitik idézése, felhasználása. Nem meglepő, hogy az idézés a graffitik esetében nem igazán értelmezhető, hiszen számos esetben egy-egy szóból, esetleg rövidebb mondatokból állnak mindössze, így kizárólag teljes terjedelmük felhasználása lehetséges – ekkor pedig már nem idézésről, hanem engedélyköteles felhasználásról van szó. Nem ritka, hogy képeslapokon vagy éppen könyvalakban, gyűjteményben találkozhatunk a frappáns életbölcsességekkel, amelyek eredetileg házfalakon, metróállomásokban, elhagyott pályaudvarok falain olvashatók. Engedély kérése ez esetben igen abszurdnak tűnik: van olyan felfogás is, mely szerint a graffiti egyfajta folklóralkotásnak is tekinthető. Ez esetben viszont nem beszélhetünk szerzői jogi védelemről.

Idézet vagy jogsértés?

Forrás: Wikimedia Commons / Octave.H / GNU-FDL 1.2 Műfaji megkötöttség nincs a befogadó mű tekintetében, annál inkább a forrásművek esetében, amelyből az idézés történik. Nem lehet idézni képzőművészeti, fotóművészeti és iparművészeti alkotásokból. Ennek magyarázata abban áll, hogy ezeknél a műveknél a műrészlet kiragadása könnyen vezethet a mű egységéhez való jog megsértéséhez, ami a szerző személyéhez fűződő egyik legfontosabb joga. Így például Hundertwasser képeiből nem ragadhatók ki egyéni, eredeti motívumok reklámműbe történő beillesztés céljából. Ugyanígy nem lehet Robert Capa fotóiból egy részletet kiragadni és egy logóban felhasználni, vagy Kovács Margit szobrának egy műrészletét CD-borítóra tenni. Ezek esetében a szerző vagy annak jogutódjának engedélye szükséges.

Zenében és filmben a műfaji sajátosságok keretein belül mozogva kell teljesíteni ezeket a feltételeket (pl. film esetében a film végén feltüntetni a filmkockák eredetét) Az említett eseteken kívül az idézés megengedett, tehát szakirodalmi művek, szépirodalmi művek, filmek idézhetők. Az előbbivel szinte nap mint nap találkozhatunk, az utóbbi már egy ritkábban előforduló eset. A zenében történő idézés azonban nem ritka.

Mikor tölti be rendeltetését az idézet?

Összefoglalva: az idézésnél a fentiek alapján számos feltételnek meg kell felelni. A gyakorlatban azonban ez közel sem jelent nagy kihívást, hiszen két elv mentén kell idéző szerzőként eljárnunk: az egyik a beazonosíthatóság (így forrás feltüntetése, formai követelmények), a másik az idézés megalapozottsága (így például terjedelmi korlát, a gondolat beágyazottsága a szövegbe). E két szempont szem előtt tartásával elkerülhető a szerzői jogsértés.

”

(Hepp Nóra, 2014. április 23.)

Az idézet formai követekményei

Egyes dokumentumok kiadói, elfogadói gyakran meghatározzák a publikációra szánt szövegekben az idézetek formai követelményeit.

Pl.

• Állam- és Jogtudomány :
• Citatum.hu (közösségi oldal) (... [Az] idézeteket az oldal tagjai töltik fel. Az egyes idézetekkel kapcsolatos jogi felelősséget minden esetben az idézet beküldője vállalja. A szolgáltató és az oldalon tevékenykedő önkéntes moderátorok jogosultak, de nem kötelesek a beküldött idézeteket ellenőrizni, és jogsértés vagy az oldal szabályzatának megsértése esetén törölni. A megjelenített idézetek nem tükrözik a szolgáltató véleményét. A megjelenített idézetek legjobb tudomásunk szerint szerzői jogot nem sértenek. Ha azonban bármilyen jogsértő tartalmat találsz az oldalon... a 2001. évi CVIII. törvény 13. § alapján értesíts bennünket... Ez esetben az adott tartalmat azonnal eltávolítjuk az oldalról. stb.)

Illusztráció

Az illusztráció a latin ilustrare, azaz megvilágítani szóból származik. Lehet példa vagy képi ábrázolás alkalmazása valamely elvont okfejtés, tétel, törvényszerűség magyarázatára, szemléletessé tételére vagy igazolására. Gyakran támasztják alá ' az irodalomtörténeti, kritikai és irodalomelméleti munkák idézet formájú szövegillusztrációkkal a bennük kifejtett megállapítások hitelességét.

Források

• Angol Wikipédia cikke
• Eljárásjogi cikkhez: https://roskaugyvediiroda.hu/ugyved/blogjaink/idezes-tanu-gyanusitott

További információk

• tematikus cikk
• Magyar jogi lexikon

[[Kategória:Szerzői jog]]