Szerkesztő:Kreamar/Közhiteles nyilvántartás
 |
Ez a szerkesztői lap most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Közhitelesnek (vagy közhitelűnek) csak az olyan nyilvántartás nevezhető, amelyet a jogalkotó annak minősít.
A közhitelesség tartalma[szerkesztés]
A közhitelesség azt jelenti, hogy a közhiteles nyilvántartás az ellenkező bizonyításáig hitelesen tanúsítja a bejegyzett tartalom fennállását. A közhitelesség nem jelent feltétlenül valósághűséget.
A közhitelű nyilvántartás tartalmára jóhiszemű személyek jogokat alapíthatnak, ugyanakkor senki nem hivatkozhat arra, hogy a közhiteles nyilvántartásba bejegyzettek jogokról illetve tényekről nem volt tudomása.[1]
A közhitelű nyilvántartás a bejegyzett jogok és tények fennállását hitelesen tanúsítja. Az ellenkező bizonyításáig a közhitelű nyilvántartás bejegyzett jogokról és tényekről vélelmezni kell, hogy azok fennállnak. A közhitelű nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki vitatja ezek helyességét vagy a valósággal való egyezőségüket. Jóhiszemű és ellenérték fejében [2]jogot szerző harmadik személlyel szemben bármely jogra csak akkor lehet hivatkozni, ha azt a közhitelű nyilvántartásba bejegyezték.
Története[szerkesztés]
A középkortól az egyházak vezettek közhitelű nyilvántartásokat, pl. születési, házassági és halálozási anyakönyveket. Magyarországon a 19. század végén az egyházpolitikai törvények hatályba lépése óta a közhiteles nyilvántartásokat az állam vezeti.
A közhiteles nyilvántartás megtekintése, kivonatok[szerkesztés]
A nyilvános közhiteles nyilvéntartást bárki megtekintheti és meghatározott körülmények között annak adatairól kivonatot kérhet. A szabályosan kiállított kivonat közhiteles.