Szerkesztő:Kreamar/Nemesi közbirtokosság

A nemesi közbirtokosság compossessoratus) a feudális jellegű szervzezett tulajdonközösség formája volt a történelmi Magarországon.

„(bizonyos dolgoknak és jogoknak közös használatát jelentette, amit a közös vagyon felosztása után az osztályos testvérek és jogutódjaik — háztelkeik (beltelkeik) arányában — osztatlanul élveztek. Az osztozkodásnál ugyanis bizonyos dolgok — mint pl. a regálé jog (kocsma, vám, rév, vásárjog stb.) - nem voltak feloszthatók. Más dolgok pedig (mint pl. az erdők, legelők stb.) igen, de a felosztott részek használata más osztályos testvérek károsodása nélkül nehéz volt. Az esetleges perek elkerülésére mindezek a dolgok és jogok az osztatlanság tagjainak használatában maradtak, de a használat arányát megegyezés, döntőbíróság vagy bírói ítélet alapján pontosan megállapították.... Nemesi közbirtokosság tehát akkor létezett, ha egy vagy több helységben, községben, pusztán levő bizonyos nemesi ingatlanokra vagy haszonvételekre nézve többen közösséget tartottak fenn, illetve e javakat vagy haszonvételeket osztatlan közösségben bírták. A birtokosok részeinek aránya az egészre vonatkozó hányadrészekben volt meghatározva, de ezek a részek a közbirtokosoknak nemcsak eszmeileg, hanem ténylegesen is a birtokában voltak. A közös vagyon tulajdonjoga a közbirtokosokat együtt illette, mint ilyenek földesúri jogokat gyakoroltak. A közös jószág és haszonvételek kormányzását és kezelését a közgyűlésen választott igazgatóra bízták, aki számadással tartozott. A közbirtokostársak részeik arányában járultak a közös költségekhez. ”

Források

• Kállay István: A nemesi középbirtokosság. Levéltári Közlemények, 54. (1983)
• Magyar néprajzi lexikon