Nyikolajevszk-na-Amure

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyikolajevszk-na-Amure (Николаевск-на-Амуре)
Nyikolajevszk-na-Amure címere
Nyikolajevszk-na-Amure címere		 Nyikolajevszk-na-Amure zászlaja
Nyikolajevszk-na-Amure zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyHabarovszki határterület
Irányítószám682460
Körzethívószám42135
Népesség
Teljes népesség
  • 150 fő (1854)[1]
  • 820 fő (1855)[1]
  • 1050 fő (1856)[1]
  • 1500 fő (1857)[2]
  • 1717 fő (1858)[3]
  • 1707 fő (1859)[2]
  • 5000 fő (1860)[4]
  • 5557 fő (1861)[5]
  • 6017 fő (1865)[2]
  • 5396 fő (1869)[3]
  • 3300 fő (1873)[2]
  • 1844 fő (1891)[4]
  • 1000 fő (1895)[4]
  • 2086 fő (1896)[4]
  • 5684 fő (1897)
  • 5322 fő (1899)[6]
  • 10 116 fő (1906)[7]
  • 12 964 fő (1907)[7]
  • 12 700 fő (1908)[7]
  • 11 915 fő (1909)[7]
  • 16 440 fő (1910)[7]
  • 12 516 fő (1911)[3]
  • 12 516 fő (1912)[5]
  • 14 400 fő (1913)[4]
  • 15 443 fő (1914)[4]
  • 1000 fő (1922)[8]
  • 5128 fő (1923)[9]
  • 7356 fő (1926)
  • 7600 fő (1928)
  • 9200 fő (1929)
  • 9500 fő (1930)
  • 12 000 fő (1931)
  • 16 500 fő (1933)[10]
  • 17 314 fő (1939)
  • 30 923 fő (1959)
  • 32 000 fő (1967)
  • 30 082 fő (1970)
  • 33 529 fő (1979)
  • 36 296 fő (1989)
  • 36 500 fő (1992)[11]
  • 34 900 fő (1996)
  • 33 100 fő (1998)
  • 31 400 fő (2000)
  • 30 800 fő (2001)
  • 28 492 fő (2002)
  • 28 500 fő (2003)
  • 27 200 fő (2005)
  • 26 600 fő (2006)
  • 26 000 fő (2007)
  • 25 400 fő (2008)
  • 24 953 fő (2009)
  • 22 752 fő (2010)
  • 22 614 fő (2011)
  • 21 943 fő (2012)
  • 21 398 fő (2013)
  • 20 774 fő (2014)
  • 20 274 fő (2015)
  • 19 634 fő (2016)
  • 19 135 fő (2017)
  • 18 636 fő (2018)
  • 17 939 fő (2020)[12]
  • 18 631 fő (2021)
  • 17 983 fő (2023)[13]
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+10
Elhelyezkedése
Nyikolajevszk-na-Amure (Oroszország)
Nyikolajevszk-na-Amure
Nyikolajevszk-na-Amure
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 09′, k. h. 140° 44′Koordináták: é. sz. 53° 09′, k. h. 140° 44′
Nyikolajevszk-na-Amure (Habarovszki határterület)
Nyikolajevszk-na-Amure
Nyikolajevszk-na-Amure
Pozíció a Habarovszki határterület térképén
Nyikolajevszk-na-Amure weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolajevszk-na-Amure témájú médiaállományokat.

Nyikolajevszk-na-Amure (oroszul: Николаевск-на-Амуре) város Oroszország távol-keleti részén, a Habarovszki határterületen, az Amur partján. A Nyikolajevszki járás székhelye. Neve 1926-ig Nyikolajevszk volt.[14]

Népessége: 22 752 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[15]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Az Amur torkolatánál, a folyó bal partján helyezkedik el, 80 km-re az amuri limántól. Távolsága Habarovszktól víziúton 997 km, légvonalban 650 km. Tengeri és folyami kikötő. A legközelebbi vasútállomás 582 km-re, Komszomolszk-na-Amureban van, mellyel egyetlen elhanyagolt országút köti össze. A város egy 300 m magas dombok által védett, északról dél felé enyhén lejtő sík területre épült. A fő szállítási útvonal az Amur, mely itt kb. 5 km széles.

Története[szerkesztés]

1850-ben G. I. Nyevelszkoj kapitány expedíciója során az Amur torkolatánál kitűzte az orosz zászlót és katonai őrhelyet alapított (Nyikolajevszki őrhely, Николаевский пост). Az Amuron érkezett utánpótlás segítségével az őrhely 1855-ben sikerrel vert vissza egy angol-francia partraszállási kísérletet, és a krími háború során ide helyezték át a Petropavlovszk-Kamcsatszkijból evakuált tengeri kikötőt. A Nyikolajevszki őrhely a birodalom távol-keleti tengeri bázisává vált. 1856-ban Nyikolajevszk néven, városi rangban az akkor létrehozott Primorszki terület székhelye lett (1880-ig). Az 1850-es évek végén elkezdődött a katonai kikötő és az admiralitás (hajójavító és -építő üzem) építése, melyhez 1863-ban elkészült az első, gőzkalapáccsal működő kovácsoló műhely. Az Amuron megjelentek a gőzhajók, 1860-ban Szretyenszk és Nyikolajevszk között rendszeresen nyolc gőzhajó közlekedett. Az 1860-as években létrejött a távíró összeköttetés a távoli városokkal.

Nyikolajevszk azonban hamarosan elvesztette vezető helyét a Távol-Keleten: 1870-ben (vagy 1872-ben) a kikötőt összes intézményével együtt áthelyezték Vlagyivosztokba, 1880-ban pedig a Primorszkiji terület székhelyét vették el és tették át Habarovszkba. A város gyors hanyatlásnak indult, és az 1890-ben arra utazó Anton Csehov vígasztalan képet festett róla. Az 1890-es évek elejére a lakosság száma közel ezer főre csökkent.

1905-ben az orosz–japán háború is elérte, amikor a szigetet a japánok megszállták, de végül csak Dél-Szahalin került az uralmuk alá.

Az újabb fellendülést az aranybányászat hozta magával. Az Amguny és több kisebb folyó (pl. a Kerbi) mentén felfedezett aranylelőhelyek kiaknázására több érdekeltség alakult. Nyikolajevszkben bányatársaságok irodái, az arany felvásárlására bankfiókok nyíltak, 1903-ban aranyolvasztó laboratórium létesült. A nagyobb ipar kialakulását az utak hiánya akadályozta, és a századfordulóra kiépült szibériai vasútvonal a várost messze elkerülte. A hanyatlást betetőzte a polgárháború pusztítása. 1920-ban a közeledő japán intervenciós sereg elől a várost birtokló partizánok a lakosságot evakuálták, majd május 31-ről június 1-re virradóra Nyikolajevszket felégették, nagyobb épületeit és a közelben épült erődöt (Csnirrah, Чныррах) fegyverzetével együtt felrobbantották. (Néhány nappal később a partizánok vezetőit kivégezték).

A város 1922-ben elvesztette regionális központ státusát, de az új szovjet közigazgatás kiépítésekor, 1926-ban Nyikolajevszk-na-Amure néven a Távol-keleti határterület egyik körzetének (okrug) székhelye lett. Az újjáépítés során feléledt a kikötő, Nyikolajevszk fokozatosan az Ohotszki-tenger déli része és az Alsó-Amur halipari központjává vált. Az 1930-as évek építkezésein a Gulag rabjait is alkalmazták. Első kisebb csoportjaik 1933-ban érkeztek, amikor elkezdődött az ún. 14. számú malomipari kombinát építése. Később az Alsó-Amur hajózó mélységének biztosításán, erdőirtásokon, a téglagyárban, a város, a kikötő és a dokk építésén dolgoztak.[16][17] Az 1930-as években megindult a szórványos légiközlekedés, 1942-re felépült a hajójavító üzem, melyet 1960-ban hajógyárrá alakítottak.

1934-től Nyikolajevszk az akkor létesített Alsó-Amuri terület székhelye volt. Miután ez a közigazgatási egység megszűnt, 1956-ban a Habarovszki határterület egyik járási székhelyét helyezték ide. A városban 1937-től 1948-ig hivatásos színészekből álló színház működött, de állandó épülete nem volt. Az 1960-as évektől csak műkedvelő együttesek tartottak előadásokat klubokban vagy a városi kultúrházban.[18]

A városi nagy hőerőmű építése 1967-ben kezdődött és 1990-ben fejeződött be. Első egységét 1973-ban helyezték üzembe, az új házgyárat 1985-ben. Az 1980-as években elkezdődött a város átfogó rekonstrukciója és újabb lakónegyedek építése, de a folyamatot megakasztotta a Szovjetunió felbomlásával bekövetkezett válság. Eddig az időpontig a népesség folyamatosan nőtt: az 1960-as – 1980-as években meghaladta a 30 000 főt, 1992 elején 36 500 fő volt, utána csökkenni kezdett.

21. század[szerkesztés]

A lélekszám 2000-től folyamatosan csökkent, 2019 elején a városnak fele annyi lakosa volt (18 200 fő), mint 1992-ben.[19] Kevés a munkahely, nincs felsőoktatási intézmény.

Az Amuron nincs híd, csak komp átkelő. Az egyetlen közút, mely (Szelihino falun át) összeköttetést biztosít a régió nagy városaival: Komszomolszk-na-Amure-val, illetve Habarovszkkal, régóta elhanyagolt állapotban van, egyes szakaszai alig járhatók. Teljes felújítása 2019-ben még nem volt napirenden.[20] A város regionális jelentőségű repülőterét a 2010-es években részlegesen felújították.

A tengeri és folyami kikötő csak a hajózási idényben, öt és fél hónapig tart nyitva, ami megnehezíti gazdaságos működtetését. A navigáció a folyón május közepén kezdődik, amikor az Amur-parti kikötőkből elindulnak a Nyikolajevszkbe árut szállító hajók; a tengeren csak június elején, amint az Amuri-limán felszabadul a jég alól.[21]

Az 1990-ben elkészült hőerőmű biztosítja a város villamos- és hőenergia ellátását, összteljesítménye 130,6 MW. 2007-ben a tengerparti De-Castriból 225 km hosszú gázvezeték épült, és 2008-ban az egyébként pakurával üzemelő erőmű egy részét földgázüzeműre állították át.[22]

A város gazdasági életében meghatározó jelentőségű hajógyárban többek között halászhajók, tartályhajók, szállítóbárkák készültek. A vállalatot 2006-ban privatizálták: jelentős állami tulajdoni hányaddal kft.-vé alakult, de a megrendelések elmaradtak, és a termelés 2009-re teljesen megszűnt. A gyár helyzete sokáig kilátástalan volt, de 2019-ben elkezdték szervezni helyreállítását és a termelés újbóli megindítását.[23]

A Nyikolajevszki járás területén az üledékes aranyérc több mint 40 jelentős lelőhelye ismeretes. Aranyérc-bánya és feldolgozó üzem is működik Nyikolajevszktől kb. 100 km-re, Mnogoversinnij településen. A járás gazdaságának fő ágazata az aranykitermelés.[24]

A mai város[szerkesztés]

Az Amur partjának nagy részét a kikötő és raktárainak területe, a tetszhalott hajógyár és a hőerőmű foglalja el. A város két főútján (Szovjetszkaja és Lenina) egykori kereskedők emeletes faházai állnak, melyeket az 1920-as évek elején, a város felgyújtása után emeltek. Itt található a város és a járás több igazgatási épülete is, valamint a rakparti sétány az emlékművekkel, köztük Nyevelszkoj admirális emlékművével (1950). A központi városrész főként az 1960-as – 1980-as években emelt ötszintes épületekből áll, a külső területek nagy része fából épült kertes családi ház.

Néhány régi műemlékjellegű téglaépülete, melyek túlélték az 1920. évi pusztítást:[25]

  • A reáliskola háromszintes épülete: 1912-14-ben épült, magát az iskolát 1896-ban alapították. Az eredetileg három szárnyból álló impozáns épületet 1920-ban felrobbantották, csak a nyugati épületszárnya maradt meg. Ezt 1952-ben felújították, ma bentlakásos iskola működik benne.
  • A posta kétszintes neoklasszicista épülete: 1914-17-ben emelték a katonai parancsnokság részére; építését a polgárháború után, majd 1923-24-ben fejezték be, azóta megszakítás nélkül a posta- és távíróközpont épülete.
  • A helytörténeti múzeum épülete: a földszintes téglaépület 1915-ben, a ráépített második szint 1921-ben keletkezett. Előbb mozi működött benne, majd sokáig banknak használták, többször átépítették. 1994-ben kapta meg a múzeum, 2008–2010 között felújították.

A város újonnan épült Szent Miklós-templomát 2002-ben szentelték fel.

Helytörténeti múzeuma[szerkesztés]

A városban már a 19. század közepén is létezett kisebb múzeum (a katonatisztek könyvtárában), de 1871-ben leégett. A mai helytörténeti múzeum alapját egy Tugur nevű faluban tíz év alatt gyűjtött és onnan 1945-ben áthozott, zömmel természettudományi gyűjtemény teremtette meg. A múzeumot egy régi pékműhelyből kialakított épületben rendezték be és nyitották meg 1946-ban.[26] 1994-ben kapott új otthont, épületét 2008–2010 között felújították.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c Николаевск-на-Амуре
  2. ↑ a b c d Географическо-статистический словарь Амурской и Приморской областей, со включением некоторых пунктов сопредельных с ними стран / Сост. преп. Благовещ. муж. гимназии Александр Кириллов. - Благовещенск : тип. т-ва Д.О. Мокин и К°, 1894. -[4, IV, 543 с. ; 25. - Библиогр.: с. III-IV.]
  3. ↑ a b c Кабузан В.М. Дальневосточный край в XVII – начале XX вв. (1640-1917). – М.: Наука, 1985. – 264 с.
  4. ↑ a b c d e f История города и района.
  5. ↑ a b Расцвет Николаевска в конце XIX и начале XX столетия
  6. ↑ Обзор Приморской области... - Владивосток : тип. Приморского обл. правл. - 26-34 см. - Обзор за 1889-1899, 1900, 1905-1914 гг.: Прил. к всеподданнейшему отчету.
  7. ↑ a b c d e Унтербергер П. Ф. Приамурский край. 1906-1911 гг. : Очерк. - СПб., 1912
  8. ↑ Николаевск-на-Амуре (историческая справка)
  9. ↑ Вып. 2 : Краткая промышленная характеристика городов и поселений городского типа. - 1926. - (Труды Центрального Статистического управления; Т. 27, Вып.2).
  10. ↑ Административное деление СССР на 1.01.1933
  11. ↑ Хабаровский край и Еврейская автономная область : опыт энцикл. геогр. слов. / Приамур. геогр. о-во ; [гл. ред. И. Д. Пензин. — Хабаровск : Восток-пресс, 1995. — 327 с. — На обл. загл.: Энциклопедия Хабаровского края и Еврейской автономной области. — Библиогр.: с. 318–321. — 7000 экз.]
  12. ↑ Численность населения Хабаровского края по муниципальным образованиям на 1 января 2020 года
  13. ↑ Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2023 года
  14. ↑ Poszelenyija Nyikolajevszkovo rajona Archiválva 2019. április 16-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2019-09-25)
  15. ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 8.)
  16. ↑ [1]
  17. ↑ Николаевский ИТЛ (Memo.ru, hozzáférés 2019-09-24)
  18. ↑ [2] (Slovoart.ru, hozzáférés: 2019-10-04)
  19. ↑ Nyikolajevszk-na-Amure (Mojgorod.ru, hozzáférés: 2019-10-04)
  20. ↑ Колес и жизни рискуют лишиться автомобилисты на трассе Селихино–Николаевск Archiválva 2019. október 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (Dvnovosti.ru, 2019-05-15. Hozzáférés: 2019-10-03)
  21. ↑ [3] (Morvesti.ru, hozzáférés: 2019-10-02)
  22. ↑ Energetyiki Archiválva 2019. január 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2019-10-02)
  23. ↑ Судоремонтный завод возродят в Николаевске-на-Амуре Archiválva 2019. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (2019-06-03. Hozzáférés: 2019-10-02)
  24. ↑ A Nyikolajevszki járás honlapja Archiválva 2019. május 1-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2019-10-03)
  25. ↑ Достопримечательности города[halott link] (Hozzáférés: 2019-10-04)
  26. ↑ Isztorija muzeja (Hozzáférés: 2019-10-04)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nyikolajevszk-na-Amure&oldid=26584758”