Szerkesztő:Firk/vonatkoztatás
Vonatkoztatás (referencia, hivatkozási keret)
Amikor észlelünk és/vagy gondolkodunk, a kaotikus, meghatározatlan külvilági vagy mentális képeken, képáramon megpróbálunk fix, pontokat, határokkal tagolható egységeket találni, azokat összekötni és megteremteni egy fonalat, amelyre felfűzve akár egyedül, akár valaivel párbeszédben kommunikálni tudunk, gondolatokat alkotunk. A "nagy falat" (big chunk) első, nagyléptékű tagolásaként, felülről, az általánosság felől kiindulva három nagy "dobozt" használunk. Ez: a dolog, a tulajdonság és a viszony.
Mi jellemzi a dolgokat? A dolgok viszonylagosak, dolgok nem léteznek más dolgokhoz való viszonyokon kívül. A dolog nem szigetelhető el a viszonyoktól. A viszonyok megváltoztatása magát a dolgot is megváltoztatja, ez annak a következménye, hogy a dolog tulajdonságokkal rendelkezik, a tulajdonságok pedig a viszonyok speciális esetét alkotják. A dolog, tulajdonság és viszony kategóriái közti kölcsönös átmenet és kölcsönös összefüggés úgy lehetséges, hogy mindegyik kategória különös, elfajult esete a másik kategóriának. Ez teszi lehetővé hogy az egyik kategóriának a másik kategóriába való átmenetét megállapítsuk.
A tulajdonságok is viszonylagosak. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonság összefügg a viszonnyal. Tulajdonság lehetetlen más tulajdonságokhoz és dolgokhoz való viszonyokon kívül. Ez következik abból, hogy a tulajdonságot dolognak tekintjük, és a dolog pedig viszonylagos. A dolog összes tulajdonsága – nemcsak a szín, az illat, hanem a hosszúság, az alak stb. is viszonylagos. Még az anyag tömege is viszonylagos.
A tulajdonságokkal való összefüggés a dolgok és viszonyok minőségi voltában nyilvánul meg. A dolog nem választható el a minőségeitől. A dolognak nincs minőség nélküli alapja. A dolog összes tulajdonságainak megsemmisítésével magát a dolgot semmisítjük meg.
A dolog minőségek rendszere, ebből következik a dolog minőségi volta. Azonban a dolog minősége is csak dolog, és mint ilyen, minőségekkel rendelkezik. Ily módon végtelen regressziót kapunk. Vagyis a dolgok egyre kisebbre bontásával nem azt tapasztaljuk, hogy az egésznek részei egyre kevesebb tulajdonsággal rendelkeznek, mint maga az egész, ez a feltevés nem lesz igaz.
A dolog minőségi volta a viszony minőségi voltát is jelenti. A viszony minőségi, mivel a dolog speciális esete. Nincsen viszony tulajdonság nélkül. Maguk a tudományok a viszonyok tulajdonságait tanulmányozzák, abban rejlik "tudományuk". Az, hogy ehhez számtalan, több ezer tételes nómenklatúra, osztályozási rendszer (classification), taxonómia, struktúrált lista, stb., illetve azok adata, tétele tartozik, az ennek a következménye.
A tér és az idő önmagában kisebb önállósággal rendelkezik, mint egyesítésük, a tér-idő kontinuum. Ebben az értelemben a tér-idő kontinuum nagyobb realitással rendelkezik, mint a tér és az idő külön-külön. A realitás lehet kisebb és nagyobb. Ebben az értelmben a realitás kategóriája is viszonylagos. (Spinoza) Minél több realitása vagy élete van valamely dolognak, annál több attributum, tulajdonság illeti meg. Attributum az, amit az értelem észrevesz a szubsztancián, mint olyat, ami ennek lényegét alkotja.
Hát ez biztosan sok egy menetre. Mi volt sok? Az új ismeret? Az elvont szöveg? Igen, valóban ezek okozzák a nehézséget, nem tudjuk, nem könnyű az olvasottakat megjeleníteni, vagy hová bekötni. Térjünk hát át az általánosságokról, és ereszkedjünk le a konkrét síkra. Az elvont szintről a konkrét szintre való áttérést a következőképpen hajthatjuk végre (még mindig általánosságokban fogalmazva):
A megnevezéssel vagy jelöléssel, A példálózással vagy eset megtárgyalásával, A felsorolással, vagy behelyettesítéssel.
A megnevezés vagy jelölés módszerét követve azt mondjuk, hogy legyen a dolog a hitelkártya, az, amelynek éppenséggel megtévesztő a magyar megnevezése. De mindegy. A hitelkártyát szívesen nevezzük dolognak, hiszen tárgy, élettelen valami. Ha erre akarunk hivatkozni, akkor jelölhetjük CC-nek (vagyis credit card-nak) is. Ennek az absztrakt dolognak tehát hitelkártya vagy CC a neve a mi jelölésünk, elnevezésünk szerint. Ha a kártyát közelebbről megnézzük azonban, akkor észrevesszük jellemzőit, és tulajdonságokkal jellemezzük, mint pl. hogy domborfeliratos, mágnescsíkos, műanyagból van, a Visa adta ki, stb.
Ezek a jellemzők, vagy tulajdonságok szűkítik a kártya környezetét, beazonosíthatóságát, hiszen minden tulajdonság egy halmaz tagságnak fele meg, és a sok tulajdonságnak már csak kevés kártya fog megfelelni. Ezzel a módszerrel az elvontat, az absztrakt dolgot konkretizáljuk, növeljük a megnevezésére használt szöveg bővítésével a redundanciát, és a kártya felismerhetőségét vagy azonosíthatóságát. Olyan érzésünk is lehet, hogy közelítünk a dolog felé, fókuszáljuk figyelmünket annak sajátosságaira.
A példálózás módszere is ugyanezt eredményezi egy kicsit más megfogalmazásban. Legyen az elemzendő eset egy tulajdonság, amelyről azt gondoljuk, hogy jellemző egy márkás cipőre. Azt állítjuk, hogy a Nike cipők, ez esetben már majdnem konkrét* dolgok nagyon tartósak, szépek és kényelmesek. Nyilván egy dolog nem lehet se tartós, se kényelmes, de az említett cipők már rendelkezhetnek ilyen tulajdonsággal. De még nem tudjuk, hogy rendelkeznek-e, csak akkor, ha erről meggyőződtünk.
A mi viszonyunk a cipőhöz fogja megmondani, hogy a cipő valóban kényelmes-e, mi pedig összehasonlítjuk a tapasztalatot más cipőkben szerzett tapasztalatainkkal és ezért a következtetésünkben egy relatív ítéletet fogalmazunk meg, azt, hogy ez a cipő mással összehasonlítva szerintem kényelmes vagy nem kényelmes. A cipő példája kapcsán bemutattuk, hogy a tulajdonság, mint absztrakció, elvont fogalom úgy vált konkréttá, hogy hozzákötöttük egy dologhoz, és a dolog és a saját személyünk viszonyában felfedeztük valamilyen tulajdonságát a dolognak.
A felsorolás vagy behelyettesítés is lehetővé teszi, hogy az általános síkról leszálljunk a konkrétra. Az általános, elvont síkon igazában nem mondunk eleget, itt hiányérzetünk marad, az esetleges ismétlések ellenére is. Tudjuk, hogy a viszony is absztrakció, de hogy megmutassuk, a szóval megjelölhetjük és azt mondjuk róla, hogy szó. A viszony olyan szó, amely megmondja, hogy két dolog milyen kapcsolatban áll egymással. Ezzel még mindig nem vagyunk kisegítve, mert nem tudjuk, hogy mi az a kapcsolat, illetve mi az a viszony, amiről a fenti mondat szól, ha meg akarjuk fogni, kisiklik kezünk közül.
Ezért használjuk a programozásban használatos következő, a BNF, vagy bécsi jelölésnek nevezett módszert és amelynek seegítségével bemutathatjuk azt is, hogyan lehet az elvonttól a behelyettesítéssel (rekurzió) megszabadulni:
Dolog::=szó
Szó::=*|*|*|
Ha a szó elvont, akkor megnézzük, mi az elvonás alapja (reláció) és úgy térünk át konkrétra.
Ha a szó konkrét, akkor a konkrét tagok száma, teljessége a fontos, számbavételük, listába szedésük lehet a célunk.