Ugrás a tartalomhoz

Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon/2013 II.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tudnivalók

Ezen az oldalon jelöltük a kezdőlapra a cikkeket, a 2013-as év második felére.


27. hét

július 1. 0.00 és július 4. 11.59 között: Magyar Pamutipar Rt.

A jelölt cikk: Magyar Pamutipar Rt. (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Az MPI újpesti telepének látképe 1913-ból
Az MPI újpesti telepének látképe 1913-ból

A Magyar Pamutipar Rt. (rövidített nevén: MPI) Magyarország egyik legnagyobb pamutipari vállalata volt. (Nevében az „Rt.” csak az államosításig szerepelt; utána „NV”, azaz Nemzeti Vállalat lett, majd egyszerűen csak „Magyar Pamutipar” néven jegyezték.) 1887-ben alapították Újpesten, egy korábbi, angol érdekeltségű textilgyár átvételével. Később megvásárolták az óbudai Kartonnyomógyárat is, és az így az MPI része lett.

Fénykorában, 1911–1912-ben, az akkori textilipari konjunktúra idején szezontól függően 800–1200 munkás dolgozott üzemeiben 30 ezer fonóorsóval és 600 szövőgépen. Önálló vállalatként 1963-ig működött, akkor több más pamutipari vállalattal együtt az újonnan alapított Pamutnyomóipari Vállalathoz (PNYV) csatolták, és ennek részeként működött az 1990-es évekig, amíg a PNYV és gyáregységei tönkre nem mentek. Ezután felszámolták őket.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

július 4. 12.00 és július 7. 23.59 között: 2008-as Formula–1 világbajnokság

A jelölt cikk: 2008-as Formula–1 világbajnokság (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A 2008-as Formula–1 világbajnokság, sorrendben az 59. Formula–1-es szezon március 16-án kezdődött és november 2-án fejeződött be. Ezalatt 18 futamot rendeztek meg.

Bár eredetileg úgy tervezték, mégsem ez lett az első szezon az új Concorde egyezmény alatt. Az évben a versenyzők 2001 óta ismét kipörgésgátló és rajtautomatika nélkül versenyeztek. Új csapat volt ebben az évben a Force India, mely a 2007-es szezonban szereplő Spyker utódja. Az újonc versenyzők ebben az évben a Toro Rossós Sébastien Bourdais és a korábbi háromszoros világbajnok Nelson Piquet fia, Nelsinho Piquet. Az év közben, a török nagydíjon már csak 10 csapat rajtolt el a versenyen, miután a Super Aguri csapat pénzügyi nehézségek miatt befejezte Formula–1-es pályafutását.

A szezon végén az egyéni világbajnoki címet a McLarennél versenyző Lewis Hamilton szerezte meg, a konstruktőri világbajnok a Ferrari lett.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]

28. hét

július 8. 0.00 és július 11. 11.59 között: Deszkatemplom

A jelölt cikk: Deszkatemplom (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Deszkatemplom
A Deszkatemplom

A Deszkatemplom a miskolci Tetemváron álló, fából épült református templom. Külső megjelenésében és belső kialakításában erdélyi építészeti elemek, motívumok dominálnak. A jelenlegi épület 1999-ben épült az előző másolataként, amelynek tervezője Szeghalmy Bálint, Miskolc főépítésze volt.

A mai templom helyén már három fatemplom állt ezelőtt, az első 1637-ben épült. Amikor annak az állapota nagyon leromlott, 1724-ben újat emeltek a helyére. Ennek a második templomnak az újjáépítésében elévülhetetlen érdemei vannak Bató István gazdag miskolci kereskedőnek, aki 1874-ben saját pénzén újíttatta fel, és végrendeletében alapítványt is létrehozott a templom céljaira. A felújítás ellenére a 20. század elején már ez a templom is menthetetlenné vált, ezért lebontották, és Szeghalmy Bálint tervei szerint új, monumentális, és az erdélyi, szatmári népi építészet formavilágát megjelenítő templomot építettek. A templomot 1938. szeptember 19-én avatták fel. A Deszkatemplomot 1997-ben felgyújtották, és a mai épület – az eredeti formavilágát megtartva – közadakozásból és állami támogatásból épült újjá Puskás Péter tervei szerint, Simon Gábor építész vezetésével, és 1999. május 2-án avatták fel.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

július 11. 12.00 és július 14. 23.59 között: Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord

A jelölt cikk: Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Charles-Maurice de Talleyrand-Périgord (kiejtése: ʃaʁl moʁis də tal(ɛ)ʁɑ̃ peʁiɡɔʁ; röviden, közkeletűen Talleyrand; kiejtése kb. tal(ö)ran) (Párizs, 1754. február 2. – Párizs, 1838. május 17.) Autun püspöke, Périgord, majd Benevento (1806), utána Dino (1815) hercege. Kiemelkedő, de ellentmondásos megítélésű francia politikus, diplomata, államférfi volt.

Sikeresen tevékenykedett XVI. Lajos, a nagy francia forradalom, majd Napóleon, XVIII. Lajos, X. Károly és I. Lajos Fülöp szolgálatában. A történészek egy része szerint rendkívül tehetséges diplomataként és politikusként következetesen és eredményesen működött az akkoriban a jövőt képviselő feltörekvő polgárság érdekei védelmében. Mások szerint erkölcsileg romlott, született áruló volt, aki minden megbízóját elárulta, és kizárólag egyéni haszonszerzés volt a célja.

Kétségtelenül végtelenül pénzéhes és korrupt volt, de egy olyan korban, amikor ez nem csak általános, hanem szinte elfogadott volt; viszont társadalmilag és politikailag általában kitűnő pontossággal értékelte a helyzetet és a jövő fejlődési vonalait, felismeréseihez következetesen ragaszkodott és azoknak megfelelően, a társadalmi és a francia nemzeti érdekek védelmében cselekedett. Síkraszállt a forradalmi és a fehérterror ellen egyaránt, nemzetközileg is a békés megoldások híve volt, ellenezte Napóleon céltalan, önsorsrontó hódító politikáját. Ebben a gyors változásokkal terhes történelmi időszakban az általa támogatott rendszereket és uralkodókat akkor hagyta el, amikor azok sorsa – gyakran saját hibájukból – már megpecsételődött, és a történelmi-társadalmi fejlődés új irányt vett.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

29. hét

július 15. 0.00 és július 18. 11.59 között: Szent Péter-bazilika

A jelölt cikk: Szent Péter-bazilika (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Szent Péter-bazilika a római katolikus egyház első számú szentélye, a négy nagy bazilika (basilica maior) egyike, a világ legnagyobb keresztény temploma. A Vatikán állam területén épült, befogadóképessége körülbelül 60 000 fő. Szent Péter apostol sírjára építették, ennek ellenére nem ez a templom Róma püspökének a székesegyháza, hanem a lateráni bazilika. Belső hosszúsága 211,5 méter, magassága 132,5 méter, alapterülete körülbelül 15 160 m², ezzel a Szent Péter-bazilika a világ egyik legnagyobb belső terével rendelkező építménye.

A bazilikát II. Gyula pápa idejében, a 16. század elején kezdték építeni, az akkor részlegesen lebontott régi római Szent Péter-bazilika helyére. Alapkőletétele 1506. április 18-án volt. Tervezését II. Gyula pápa Bramantéra bízta, aki az eredeti bazilika helyére egy lenyűgöző, kilencosztatú térrendszert tervezett. A középpontba 42 m átmérőjű, tamburos kupolával fedett négyezetet, ahhoz négy oldalról félköríves apszissal záródó, körülbelül 60 m hosszú keresztszárakat, a sarkokba pedig a főtér formáját 1:2-es méretcsökkentéssel megismétlő, szintén görög kereszt alaprajzú, kupolás melléktereket képzelt el. Bramante halála után Raffaello és Ifjabb Antonio da Sangallo is számos tervrajzot készített, azonban csak Michelangelo tervei valósultak meg, de azok is csak részlegesen.

A kupolát Michelangelo tervezte, görög kereszt alaprajzú tér fölé. Egy magas dobon álló kupolát képzelt el, de mielőtt megvalósíthatta volna terveit, 1564-ben meghalt. Követője, Giacomo della Porta igyekezett tiszteletben tartani nagy elődje elképzeléseit, és a kupolát Michelangelo tervei alapján készítette el, de úgy, hogy ívét magasabbra emelte. A templom végleges alaprajza azonban Michelangelo szándékával ellentétben nem görög, hanem latin kereszt alaprajzú lett.

A templom befejezése után szükségessé vált olyan tér kialakítása az épület előtt, ahol a hívek részt vehetnek az egyházi ünnepségeken, és láthatják a körmeneteket is. A megrendelés szerint további követelményeknek is eleget kellett tennie, így fontos szempont volt például az, hogy a pápa a tér minden pontjáról látható legyen, emellett a teret 100 ezer ember befogadására kellett alkalmassá tenni. Mivel a Michelangelo által tervezett kupolát a Carlo Maderno által épített homlokzat teljes egészében takarta. Bernini az ellipszis alakú térrel (amelyet körként érzékelünk) és az itt felállított szökőkutakkal, valamint a tér oldalán található kolonnádokkal igyekezett elvonni a figyelmet erről a hibáról. A főhomlokzat előtti, trapéz alakú tér (Piazza Retta) szolgált arra, hogy az emberek figyelmét a kupolára irányítsa. Ennek köszönhetően a bazilikához való közeledés kevéssé érzékelhető; tovább engedi láttatni a kupolát. Ezen építészeti bravúroknak köszönhetően, végül sikerült kijavítani az épület hibáit, és 1667-re befejeződött a több mint egy évszázadig tartó építkezés.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

július 18. 12.00 és július 21. 23.59 között: Felsőnyék

A jelölt cikk: Felsőnyék (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Felsőnyék látképe
Felsőnyék látképe

Felsőnyék község Tolna megyében, Tamási kistérségben található. Magyar település, melynek történetét Magyarország történelméhez hasonlóan: a népvándorlás, a királyok, nemesek csetepatéi alakítják, az egyházak helybeli története, az itteni népszokások, a település épületeinek építészeti stílusa is mind ezt adják vissza. A falu több országos hírű tudósnak (Bakonyi István), történésznek (Dr. Jánosi Gyula), illetve európai hírű egyházalapítónak, Méliusz Juhász Péternek szülőhelye.

Történelmi jelentőségére, azaz a kelta korabeli földvárra Dr. Miklós Zsuzsa régész ásatásaival, publikációival, illetve a 19. században Wosinsky Mór régész, író (avar gyűrű) is rávilágítanak. Dr. Kriza Ildikó néprajzkutató, az országban elsőként itt gyűjtötte és értelmezte a halottbúcsúztató énekek műfaját. A Felsőnyéki halottbúcsúztatók című könyvben összegyűjtött, 300 évet átfogó népénekek hasonlóságot mutatnak az ugyanilyen műfajban Erdélyben kialakult búcsúztatókkal.

A település történelmét tekintve az ország egyik ütőerén elhelyezkedő község. A „De sagittis Hungarorum libera nos Domine!” szerzetesi intés nyugaton a nyék törzs vándorlásai után született. 1315-től írott formában is nyomon követhető történelme. Mojs nádor, a Kőszegi család, Csák nemzetség, illetve később a Dombai család, Montenuovo, Werbőczi, Batthyányi Stratmann hercegi családok hagyták itt történelmi és fizikai nyomaikat. Az 1848/49-es szabadságharcban Deák Ferenc a haza bölcse itt lelt menedéket egy időre és Csaplár Ignác honvédszázados a falu későbbi plébánosa 28 csatában vett részt. Az első és a második világháborúban is kivette részét a település, hiszen lakói közül katonaként összesen 133-an estek el.

Településszerkezetét tekintve tipikusan szalagos szerkezetben kialakult település. A néhány ezer éves földerődítmények mellett több még talpon álló 200-300 éves házakkal, építményekkel (löszbe vájt pincesor) rendelkezik a falu.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

30. hét

július 22. 0.00 és július 25. 11.59 között: Iris (televíziós sorozat)

A jelölt cikk: Iris (televíziós sorozat) (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
I Pjonghon, a férfi főszereplő
I Pjonghon, a férfi főszereplő

Az Iris (koreai írással: 아이리스, magyaros: Airiszu) dél-koreai akciósorozat, melyet a KBS2 csatorna vetített 2009 őszén. 17 millió dolláros költségvetésével az egyik legdrágább dél-koreai dorama.

A sorozat kritikai és nézettségi siker is volt egyben, amellett, hogy 30% fölötti nézettséget produkált, minden héten vezette a toplistákat is. A sorozat számos díjat nyert a 2009. évi KBS Dráma-díjkiosztón, a főszereplő I Pjonghon például elnyerte a nagydíjat is.

A történet főszereplője két barát, akik a 707. különleges rendeltetésű zászlóaljban szolgálnak, és innen átkerülnek Dél-Korea elit titkosszolgálati egységébe. Olyan feladatot kapnak, ami nem csak egymás iránti feltétlen hűségüket teszi próbára, de egy nemzetközi összeesküvés kellős közepébe is csöppennek. A főszereplő Kim Hjondzsun pedig lassan arra is rádöbben, hogy ködös múltjának is köze van ahhoz, hogy a titkosszolgálathoz került. Az Iris szereplői dél- és észak-koreai származásúak. A sorozat a két oldal közötti feszültségre épül, így mindkét oldalt részletesen bemutatja. A történet szerint a dél- és észak-koreai ügynökök kénytelenek összefogni egy ismeretlen kilétű nemzetközi bűnöző ellen, ám az események többször is úgy alakulnak, hogy a két oldal átmeneti szövetsége meg-megrendül.

A sorozatot többek között Magyarországon, Japánban és Kínában forgatták. Az Iris egy spin-off sorozatot is szült Athena: Godess of War címmel, 2010-ben. 2013-ban folytatása is elkészült, IRIS II címmel, melyet részben szintén Magyarországon forgattak, új szereplőgárdával.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

július 25. 12.00 és július 28. 23.59 között: Európai angolna

A jelölt cikk: Európai angolna (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Az angolna fejlődésének vázlata
Az angolna fejlődésének vázlata

Az európai angolna (Anguilla anguilla) Nyugat- és Közép-Európa északi részén őshonos, telepítés révén azonban már Európa szinte minden országában jelen van. A csontos halakon belül a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) alosztályába, azon belül az angolnaalakúak (Anguilliformes) rendjébe tartozik. Az angolnafélékhez tartozó tizennyolc rokonával együtt alkotja az Anguilla nemet, amely az angolnafélék (Anguillidae) családjának egyetlen tagja. Az anguilla fajnév az etimológia szerint a latin anguis (kígyó) kicsinyítő képzős alakjából eredeztethető.

Életmódját tekintve úgynevezett katadrom faj, azaz a tengerben zajlik az ívása, de életének nagy részét édesvízben tölti. Az angolnákból összesen 19 faj él, ezek közül csupán egy honos Magyarországon. Hosszú évekig senki sem tudta megállapítani az ívás pontos helyét, de 1967-ben Erik Bertelsennek sikerült kisebb-nagyobb pontossággal megállapítani az angolna ívóhelyének pontos koordinátáit. Szerinte az ívás a Ráktérítő és a nyugati hosszúság 60. fok metszéspontjánál, a Sargasso-tengerben valószínű. Egyelőre nem lehet tudni pontosan, hogy az angolnák milyen mélységben ívnak, de a lárvafogási adatok szerint a legtöbb 200–500 méter közötti mélységből származik, így kutatóik ebben a mélységben tételezik fel szaporodásukat.

Méretét tekintve kivételes esetben egyméteresnél nagyobbra is nőhet, de átlagosan a 60–80 centimétereseket lehet kifejlettnek tekinteni. Táplálkozását tekintve ragadozó hal és fenéklakó mivolta miatt a víz mélyén előforduló kisebb állatokkal táplálkozik. Étlapján szerepelnek gyűrűsférgek, rovarlárvák, puhatestűek, rákok, apró halak és békák. Táplálékfogyasztása évszakról évszakra változik. Az alsóbbrendű rákokat márciustól novemberig csökkenő tendenciával, a puhatestűeket a nyár végétől novemberig, a halakat elsősorban június–július hónapban keresi.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

31. hét

július 29. 0.00 és augusztus 1. 11.59 között: Pentium 4

A jelölt cikk: Pentium 4 (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Pentium 4 az Intel egymagos, nagy teljesítményű, asztali és laptop gépekbe szánt CPU-sorozata volt; a Pentium III-at követte. A Pentium 4 típust az Intel 2000. november 20-án jelentette be, és egészen 2008. augusztus 8-ig szállította. Ez a processzortípus alapvetően egymagos, az x86 architektúrával kompatibilis, alapjául az Intel besorolása szerint hetedik generációs NetBurst mikroarchitektúra szolgál.

A Pentium 4 különböző változatai mellett a NetBurst mikroarchitektúrát a többmagos Pentium D és a szerverekbe szánt Xeon processzorokban is alkalmazták. Emellett az alacsony árú Celeron processzorok egy része is olyan Pentium 4-es, amelyben a másodszintű gyorsítótár (L2 cache) egy részét kikapcsolták. A Pentium 4 sorozatba tartoznak még a 2005-ös Pentium Extreme Edition kétmagos processzorok is.

A Pentium 4 gyártása 2000-ben kezdődött. 2005 közepétől a kétmagos Pentium D processzor piaci megjelenésével a Pentium 4-esek ára csökkenni kezdett. 2006. június 27-én megjelentek az Core 2 Duo processzorcsalád első tagjai, amelyek felváltották a NetBurst architektúrájú processzorokat, és 2007. augusztus 8-án az Intel bejelentette, hogy (bizonyos határidőn belül) beszünteti ezek gyártását.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

augusztus 1. 12.00 és augusztus 4. 23.59 között: Gárdonyi Géza

A jelölt cikk: Gárdonyi Géza (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Gárdonyi Géza (eredetileg Ziegler Géza; Gárdony-Agárdpuszta, 1863. augusztus 3.Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a 19–20. századforduló magyar irodalmának máig kiemelkedően népszerű alakja. Korának sajátos, egyik irodalmi körhöz sem sorolható karaktere volt, akinek életműve átmenet a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.

A pályafutását 1881-ben népiskolai tanítóként kezdő, majd 1885 után újságíróként folytató Gárdonyi 1897 után vidékre visszavonulva („az egri remete”) alkotott, szépírói munkásságának szentelve életét. Pályáját folyamatos útkeresés, tematikai és formai kalandozás jellemezte; ennek fényében prózaíró életműve három korszakra osztható. Az 1890-es években írt népies hangvételű novellái és elbeszélései (Az én falum, 1898) hozták meg számára a kortársak elismerését, de az utókor elsősorban a 20. század első évtizedében írt történelmi regényeről (Egri csillagok, 1901; A láthatatlan ember, 1902; Isten rabjai, 1908) ismeri, illetve a magyar lélektani regény korai darabjainak (Szunyoghy miatyánkja, 1913; Ida regénye, 1920) szerzőjeként tiszteli. Költészete és drámaíró munkássága kevésbé bizonyult maradandónak, de szintén jelentős. Az 1900-as években a szórakoztató célú népszínművek kliséin túllépve lélekábrázoló jellegű népies történeteket dramatizált színpadra (A bor, 1901).

Gárdonyi Gézának, mint a magyar ifjúsági történelmi regény mesterének ma is kiemelkedő hatását mutatja a 2005-ben megrendezett A Nagy Könyv verseny, amelyben a „Magyarország legkedveltebb regénye" címet az ő alkotása, az Egri csillagok nyerte el.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Azért javaslom másodszorra is a kezdőlapra, mert Gárdonyi Géza 1863. augusztus 3-án született és ez 150 éves évforduló. Andrew69. 2013. január 12., 13:16 (CET)[válasz]

32. hét

augusztus 5. 0.00 és augusztus 8. 11.59 között: Sex Pistols

A jelölt cikk: Sex Pistols (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Sex Pistols logója
A Sex Pistols logója

A Sex Pistols angol punkegyüttes volt, amit 1975-ben, Londonban alapítottak. Ők indították el az Egyesült Királyságban a punkmozgalmat, és több későbbi előadót inspiráltak. Annak ellenére, hogy eredeti pályafutásuk mindössze két és fél évig tartott, és ez idő alatt mindössze négy kislemezt, valamint egy albumot, a Never Mind the Bollocks, Here’s the Sex Pistols-t adták ki, a könnyűzene történetének egyik legfontosabb és legnagyobb hatású formációjának tartják őket.

Az együttes eredetileg Johnny Rotten énekesből, Steve Jones gitárosból, Paul Cook dobosból és Glen Matlock (később Sid Vicious vette át a helyét) basszusgitárosból állt. Malcolm McLaren menedzser irányítása alatt az együttes olyan botrányokat kavart, amelyek egész Nagy-Britanniát foglalkoztatták. A koncertjeik alatt többször kerültek összetűzésbe a szervezőkkel és a hatóságokkal. 1977-es kislemezüket, a God Save the Queen-t széles körben támadásnak tekintették a társadalmi elkényelmesedés, a brit monarchia és a nacionalizmus ellen. 2006. február 24-én az együttest – a négy eredeti tagot és Vicioust – beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be, de a meghívást, a múzeumot „húgyfoltnak” nevezve, elutasították.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

augusztus 8. 12.00 és augusztus 11. 23.59 között: Hidrogén

A jelölt cikk: Hidrogén (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A hidrogén (régies, magyarosított elnevezése köneny vagy gyulany, latinul: hydrogenium) a periódusos rendszer első kémiai eleme. Vegyjele H, rendszáma 1. A hidrogén a legkönnyebb elem, relatív atomtömege 1,00794 u, egyatomos formájában (H1) a leggyakoribb elem, a világegyetem barion-tömegének mintegy 75%-a. A fősorozatbeli csillagok nagyrészt plazma halmazállapotú hidrogénből állnak, amit apránként héliummá égetnek el. A többi kozmikus testre általánosan igaz, hogy minél nagyobb, annál több benne a hidrogén: mivel a kisebb égitestek gravitációs mezeje az igen könnyű hidrogéngázt nem képes légkörében huzamosan megtartani.

Szabványos nyomáson és hőmérsékleten színtelen, szagtalan, íztelen, nem mérgező, nem fémes, egy vegyértékű, igen gyúlékony kétatomos gáz, kémiai képlete H2. A világűrben előforduló, atomos hidrogén a Földön ritka, mert a hidrogén a legtöbb elemmel könnyen képez kovalens vegyületeket; ekként jelen van a vízmolekulában és a legtöbb szerves vegyületben is. Különösen fontos szerepet játszik a sav-bázis reakciókban, az oldható molekulák közötti proton-átadásban.

Ionos vegyületeiben lehet negatív töltésű (a hidrogén anion másik neve hidrid, jele H), vagy lehet pozitív töltésű H+. Ez utóbbi kation elméletben csak egy csupasz proton, ám a valóságban az ionos vegyületekben a hidrogén kationok komplexeket alkotnak.

A hidrogén leggyakoribb izotópja a prócium (ritkán használt név, jele 1H), atommagja egyetlen protonból és nulla neutronból áll. Mint a legegyszerűbb ismert atom, elméletileg is nagy jelentőségű. Így például, mivel ez az egyetlen olyan semleges elem, amelyre a Schrödinger-egyenlet analitikus eredményt ad, energetikájának és kötéseinek tanulmányozása kulcsszerepet játszott a kvantummechanika kidolgozásában.

A hidrogéngázt mesterségesen először a 16. század elején állították elő fémek és erős savak összekeverésével. 1766–81 között elsőként Henry Cavendish ismerte fel, hogy a hidrogéngáz egy diszkrét anyag, aminek égésekor víz keletkezik. Erről a tulajdonságáról kapta később a nevét: görögül a υδρογόνο „vízképzőt” jelent.

Az iparban nagyrészt földgáz és vízgőz reakciójával állítják elő, kisebb mértékben nagyobb energiaigényű hidrogéntermelő módszerekkel, mint amilyen a víz elektrolízise. A legtöbb hidrogént a termelés helyéhez közel használják fel. Két legnagyobb felhasználási területe a fosszilis tüzelőanyagok feldolgozása (pl.: hidrokrakkolás) és az ammóniagyártás, elsősorban a műtrágyákhoz.

A hidrogén nagyon jól oldódik egyes fémekben (pl.: palládiumban, platinában, nikkelben); mindemellett metallurgiai szempontból aggodalomra ad okot, hogy sok fémet rideggé és törékennyé tesz; ezzel bonyolítja – többek között – a csővezetékek és tartályok tervezését.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

33. hét

augusztus 12. 0.00 és augusztus 15. 11.59 között: Xiah Junsu

A jelölt cikk: Xiah Junsu (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
XIA 2012-ben
XIA 2012-ben

Kim Dzsunszu, művésznevén XIA vagy Xia(h) Junsu (Kjonggi, 1986. december 15. –) dél-koreai énekes, musicalszínész és dalszerző. Az S.M. Entertainment fedezte fel egy meghallgatáson, 2003-ban debütált a TVXQ együttesben, akikkel együtt négy koreai és négy japán nagylemezt, valamint számos kislemezt adott ki. 2010-ben Kim Dzsedzsunggal és Pak Jucshonnal kivált az együttesből és saját zenekart alapított JYJ néven, majd 2012-ben szólólemezt adott ki Tarantallegra címmel. Az első koreai szólóénekes, aki világ körüli turnét tartott. Második albuma, az Incredible 2013. július 15-én jelent meg.

Rendkívül népszerű musicalénekes, a magyar származású Lévay Szilveszter két musicaljének, a Mozart!-nak és az Elisabethnek a főszerepében volt látható, valamint egy koreai-amerikai koprodukcióban, a Tears of Heaven-ben.

Művésznevét az Aszia (아시아, Ázsia) szóból alkotta meg a szókezdő /a/ levágásával. Többször is megszavazták a legjobb hangú K-pop-idolnak, az egyik 2011-es felmérésben énektanárok helyezték az első helyre. Kambodzsában egy falu viseli a nevét.

Dzsunszunak egy bátyja van, Dzsunho, akivel kétpetéjű ikrek, és aki JUNO művésznéven szintén énekes.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

augusztus 15. 12.00 és augusztus 18. 23.59 között: Szurikáták udvarháza

A jelölt cikk: Szurikáták udvarháza (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Szurikáták udvarháza (Meerkat Manor) egy brit televíziós sorozat, melyet az Oxford Scientific Films gyártott az Animal Planet részére. Bemutatója 2005 szeptemberében volt, és négy évad készült el a sorozat 2008 augusztusában történt törléséig. A történet egyesíti az állatokról szóló dokumentumfilm és drámai elbeszélés stílusát. A sorozat a Kalahári sivatag több tucat szurikátacsaládjának egyikének, a Bajusz-családnak a történetét meséli el. A család életét a Kalahári Szurikáta Projekt (KMP) részeként tanulmányozták, így saját természetes környezetükben, hosszú távon figyelhették meg a szurikáták természetes együttműködő természetének ökológiai és evolúciós jellemzőit. Az epizódok eredeti mesélője Bill Nighy, míg az ausztráliai adásokat Mike Goldman, az amerikai epizódokat az első három évadban Sean Astin, az utolsó évadban pedig Stockard Channing narrálta. A magyar változatban Jakab Csaba volt a narrátor.

A sorozat az Egyesült Királyságban 2005. szeptember 12-én debütált, az első 13 epizód október 24-én ért véget. A produkció sikerének köszönhetően az Animal Planet sugározni kezdte más, nemzeti csatornáin Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Államokban is. Azóta több mint 160 más országban került műsorra. A negyedik és egyben utolsó évadot 2008. június 6-tól augusztus 22-ig vetítették az Egyesült Államokban, 2009 áprilisában az Egyesült Királyságban. 2009 augusztusában jelentették be a sorozat törlését.

Bár a sorozatot sok támadás érte a nézők részéről, amiért a készítők nem avatkoztak be, ha egy szurikáta megsebesült vagy elpusztult, összességében a Szurikáták udvarháza jelentős siker volt, az Animal Planet legjobb sorozata lett 2007 októberében, mind a kábelcsatornákat, mind a Video on Demand szolgáltatást igénybe vevők között. A show kísérleti formája úttörő az állati dokumentumfilm-készítésben, olyan technikákat alkalmazott, ami lehetővé tette az állatok életének hosszú távú és bensőséges megfigyelését, ledöntve ezzel a néző és a megfigyelés tárgya között érezhető hagyományos falat, ami a legtöbb dokumentumfilmben tapasztalható. 2007-ben a sorozatot Primetime Emmy-díjra jelölték, illetve három díjat nyert el a 2006-os Omni Awards, valamint a 2006–2007-es New York Festivals Award Gálán. A sorozat első három évada 1-es és 2-es régiókódú DVD-n jelent meg. 2007-ben Meerkat Manor – The Story of Flower of the Kalahari címmel egy Hortenzia és a Bajusz-család életének előzményeit feldolgozó könyv is készült az Egyesült Királyságban. A sorozat előzményét a Szurikáták udvarháza – Ahogy kezdődött című televíziós film mutatja be, a történteket Hortenzia születésétől a család vezető szerepének eléréséig dokumentálják a készítők. A műsort 2008. május 25-én vetítette az Animal Planet.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

34. hét

augusztus 19. 0.00 és augusztus 22. 11.59 között: Alejandro (dal)

A jelölt cikk: Alejandro (dal) (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A kislemez borítója
A kislemez borítója

Az Alejandro Lady Gaga amerikai énekesnő harmadik kislemeze harmadik, The Fame Monster című középlemezéről. A dal társproducere és szövegírója RedOne. Összességében egy közepes tempójú europop dal, emelkedő dallamívvel, melyben spanyol akcentust alkalmazott az énekesnő. A dal inspirációja Gaga számára a szex szörnyétől való félelme volt, és arról szól, hogy búcsút vesz eddigi szerelmétől. A kritikusok kiemelték az erős ABBA- és Ace of Base-hatásokat, és nagyrészt pozitív visszajelzéseket tettek a dallal kapcsolatban.

Az Alejandro még a hivatalos megjelenése előtt a negyvenedik helyen szerepelt a brit kislemezlistán, a magyar kislemezlistán pedig az ötödik helyet is sikerült elérnie a dalnak, az album megjelenését követő digitális eladások magas számának köszönhetően. A kislemez megjelenése után igen jó helyezéseket ért el Ausztráliában, Németországban, Svédországban és az Egyesült Államokban, ahol ezzel már zsinórban a hetedik Lady Gaga-kislemez került a legjobb tíz közé a Billboard Hot 100 listán. A dal első helyezést ért el Finnországban, Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában, Csehországban és Magyarországon is. Az énekesnő előadta a dalt az American Idol kilencedik évadában, 2010. május 5-én. Ezen kívül számos alkalommal látható volt a The Monster Ball Tour nevű koncertsorozatán, melyen egy szexuálisan túlfűtött előadás keretében énekelte el.

A dalhoz tartozó videoklip 2010. június 8-án jelent meg, rendezője Steven Klein volt. A klipet Gagának a meleg barátai iránti szeretete és a melegek szerelme iránti csodálata ihlette. A videóban az énekesnő egy csapat katona társaságában látható, miközben énekel és táncol a dalra. Néhány jelenetben Gaga apácaként jelenik meg, egy ágyon fekszik, és leereszt a torkán egy rózsafüzért. Az ágyon egy félmeztelen férfi is látható, aki pisztolyt tart az egyik kezében. Több támadás is érte a videót sötét hangulata miatt, a Katolikus Liga pedig istenkáromlással vádolta az énekesnőt. Steven Klein később tisztázta a helyzetet, és elmondta, hogy a jelenet, amelyben Gaga lenyeli a rózsafüzért, a szentség befogadásának vágyát jelképezi.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

augusztus 22. 12.00 és augusztus 25. 23.59 között: Szent Korona-tan

A jelölt cikk: Szent Korona-tan (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Szent Korona-tan (változó formákban is használva: Szentkorona-tan, szentkorona-eszme, szentkoronatan) az a középkorban kialakult magyar hagyomány, amely az addig még nem létező államelméletet pótolva, a Szent Korona „testének” elképzelésében hozta létre a király személyétől független magyar államiság fogalmát, amelynek része, „tagja” volt – maga az uralkodó mellett – egyrészt a Magyar Királyság területe, másrészt pedig az uralkodó osztály. Ez az eszmerendszer hosszú időn keresztül Magyarország történelmi, íratlan alkotmányának alapját képezte, erre épült a magyar állam eszméje.

A korona elvont fogalmának kialakulása után, azon kezdetben Nyugat-Európában és Magyarországon egyaránt az uralkodót értették, majd a feudális nagyurak megerősödésével a korona fogalma kiterjedt rájuk is, a korabeli organikus szemlélet szerint a „korona tagjává” váltak. A világi és egyházi főurak hatalma időnként odáig terjedt, hogy a korona fogalmát függetleníteni tudták az uralkodótól, mintegy szembeállították vele. Az erősebb uralkodók viszont a koronának a szűkebben vett, csak a királyra vonatkozó értelmezését tudták erősíteni. A 14. században tovább szélesedett a Szent Korona értelmezése, és annak fogalmába belekerültek a bárók mellett általában a nemesek, a köznemesség is. Ezt a felfogást a 16. században Werbőczy István a Tripartitumban rögzítette három évszázadra. Aztán az 1848-as jobbágyfelszabadítás eredményeképpen elméletileg minden magyar állampolgár a „Szent Korona tagjává” vált.

Az első világháború után a Szent Korona tana segített ébren tartani a területi revízió reményét, ezért mind a legitimista erők, mind a szabad királyválasztás Horthy Miklós kormányzó köré tömörülő hívei gyakran hivatkoztak rá.

A második világháború után a szentkorona-tan szinte kizárólag az emigrációban élt tovább. A magyar királyi korona 1978-as visszaadása után Magyarországon újra megélénkült a téma iránti érdeklődés, és – különösen a rendszerváltás után – új, misztikus elméletek is fejlődésnek indultak. Ezeknek az egymástól is sokban különböző elképzeléseknek a közös vonása, hogy a Szent Korona tanát egyedülálló magyar jelenségnek tartják, ami az ősi magyar társadalomban gyökerezik, és a Szent István által Szűz Máriának felajánlott magyar korona révén jogot biztosít a magyarságnak a Kárpát-medence birtoklására.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
=== Képaláírás hozzáigazítása a képhez ===

35. hét

augusztus 26. 0.00 és augusztus 29. 11.59 között: II. Uahibré

A jelölt cikk: II. Uahibré (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

II. Uahibré Haaibré egyiptomi uralkodó i. e. 589-től i. e. 570-ig. Apját, II. Pszammetiket követte a trónon. A föníciai és palesztinai hegemónia, az ottani kereskedelmi útvonalak megszerzése érdekében hosszadalmas háborúba bonyolódott az Újbabiloni Birodalommal, támogatta a közel-keleti Babilon-ellenes felkeléseket. Uralkodása idején már erősen érezhető Egyiptom hellenizálódása, a betelepedő idegen etnikumok nagy feszültségeket váltottak ki országában. Az instabil belső helyzet miatt vereségeket szenvedett Babilontól, végül i. e. 566-ban polgárháborús helyzetben, homályos körülmények között halt meg. A XXVI. dinasztia hatodik, utolsó szaiszi családtagja.

Személyneve Uahibré, trónneve Haaibré (Waḫ-jb-rˁ Ḥˁˁ-jb-rˁ), „ szíve örökkévaló”. Hérodotosznál Ἁπρίης (Apriész), Diodórosznál és Manethónnál Ουαφρης (Uaphrész), az Ószövetségben (Jer. 44:30) Hophra, a Szeptuagintában Uafre a neve.

Uahibré uralkodásának viszonyairól nagyon kevés írásos emlék maradt fenn, így közvetlen környezetérők, fő tisztviselőiről, sőt családjáról is kevés az információ. Az bizonyos, hogy II. Pszammetik király és Tahuit athribiszi hercegnő fia. Testvére Anhnesznoferibré, Ámon isteni felesége. Uahibré felesége és gyermekei nevét sem ismerjük. Nem tudni, volt-e trónörököse, akit esetleg utódja, II. Jahmesz eltávolított a trón közeléből. Hérodotosz említ egy bizonyos Nitétiszt, akit szerinte Apriész (azaz Uahibré) halála után Amaszisz (II. Jahmesz) feleségül adott Kambüszészhez azzal a hazugsággal, hogy az ő saját leánya.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

augusztus 29. 12.00 és szeptember 1. 23.59 között: Cartoon Network Közép- és Kelet-Európa

A jelölt cikk: Cartoon Network Közép- és Kelet-Európa (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Cartoon Network Kelet-Közép-Európa logója
A Cartoon Network
Kelet-Közép-Európa logója

A Cartoon Network Kelet-Közép-Európa (románul: Cartoon Network Europa Centrală şi de Est) a Cartoon Network rajzfilmcsatorna magyar–román–moldovai adásváltozata, amely Romániában, Magyarországon és Moldovában érhető el 1993. szeptember 17-e óta. Jelenleg a csatorna Magyarországon a legtöbb szolgáltatónál 6 és 21 óra között fogható magyar és angol nyelven (a Digi-nél románul is); további műsoridőben a TCM nevű filmcsatornát sugározzák. Néhány magyar kábelszolgáltatónál és Romániában viszont a nap 24 órájában sugároz.

Magyarországon első gyerektévéként, 1993. szeptember 17-én indult a csatorna. Ekkor még a Cartoon Network Európa adását lehetett fogni angol nyelven 6–22 óráig. Este 10 után a TNT-t lehetett fogni, szintén angolul. A ’90-es évek elején-közepén még csak műholdon lehetett fogni, ott viszont kódolatlanul. A Magyar Narancs olvasói 1999-ben az év legjobb műholdas csatornájává választották a Cartoon Networköt.

1998. szeptember 1-jén a CN Európából kivált Lengyelország, Magyarország és Románia adása. Abban az évben október elsején délben (Romániában az időzónák miatt 13 órakor) ugyanis e három ország külön adást kapott. Eleinte mindhárom országban részben saját, részben angol nyelven futottak a műsorok. Az adás sugárzása Varsóból történt napi 18 órában a következő műsorokkal: Scooby-Doo és a 13 szellem, Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki, A Scooby-Doo-show, Scooby-Doo, merre vagy?, Tom és Jerry, Bolondos dallamok, Droopy, a szuperdetektív, Dini, a kis dinoszaurusz, Turpi úrfi, Flúgos futam, Tom és Jerry gyerekshow, A Jetson család, Maci Laci, Bolygó Kapitány új műsora, Dili Dolly kalandjai, Richie Rich, Az Addams család, Johnny Bravo, Boci és Pipi, Dexter laboratóriuma, Micsoda rajzfilm!, Süsü keselyűk, The Real Adventures of Johnny Quest, Két buta kutya. A közép-kelet-európai régió előbb vált ki a páneurópai régióból, mint az Egyesült Királyság. A csatorna első arculatai hazánkban 1993-tól 1999-ig a „Pepita”, 1999-től 2001-ig a „Squares (Powerhouse)” voltak. 1999-ben újabb sorozatokat mutattak be: Animánia, A Maszk, Én vagyok Menyus, Pindúr pandúrok, Heathcliff és Dingbat, Beetlejuice, Ed, Edd és Eddy, Dumb és Dumber, Flying Rhino Junior High, The Tidings.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Szeptember 1-jén lesz 15 éves. – áкos9702 posta 2013. január 26., 11:01 (CET)[válasz]

36. hét

szeptember 2. 0.00 és szeptember 5. 11.59 között: Vörös hiúz

A jelölt cikk: Vörös hiúz (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A vörös hiúz (Lynx rufus) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó faj.

Az állat Észak-Amerika két hiúz fajának az egyike; a másik a kanadai hiúz (Lynx canadensis). A vörös hiúz a pleisztocén kor közepén jelent meg, körülbelül 1,8 millió évvel ezelőtt. Tizenkét alfajával hatalmas területet ural. Előfordulása Kanada déli részétől Mexikó északi részéig tart, így az Amerikai Egyesült Államok nagy részén megtalálható. A vörös hiúz jól alkalmazkodó ragadozó emlős, mivel sokféle élőhelyen képes megélni, például erdőkben, erdőszéleken, félsivatagokban, mocsaras vidékeken, de városok mellett is. Bár az ember terjeszkedik az élőhelyén, a vörös hiúz állományok stabilak és egészségesek.

Bundájának színezete a szürkétől a barnásig változik. Pofáján érzékelőbajszok vannak. Pamacsos, fekete füleivel nagyon hasonlít a többi középméretű hiúzra. Ez a faj kisebb, mint a kanadai hiúz, amellyel elterjedési területének egy részén osztozik. A házi macskánál kétszer nagyobb, mellső lábain fekete csíkok láthatók, csonka farkának a vége fekete. Az angol neve (bobcat) a csonka farokra utal.

A vörös hiúz elegáns állat. Széles mancsain nesztelenül oson a területén, és villámgyorsan elkapja zsákmányát, például a nyulat. Emellett akár rovarokat, rókákat, házi macskákat, rágcsálókat, fiatal szarvasokat és halakat is elejt. A zsákmány kiválasztása élőhelytől, évszaktól és annak bőségétől függ. Mint a legtöbb macskaféle, a vörös hiúz is magányos és területvédő, bár egyes területeik fedik egymást. A terület határát karomnyomokkal, vizelettel és ürülékkel jelöli meg. Szaporodási időszaka télen és tavasszal van. A vemhesség körülbelül két hónapig tart.

Habár ezt a macskafélét sportból és bundájáért vadászták, állományai még mindig egészségesek, a külső hatásoknak ellenállók. A rejtélyes vörös hiúz számos indián mitológiában és európai telepes népmesében is szerepel.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

szeptember 5. 12.00 és szeptember 8. 23.59 között: Angela Gheorghiu

A jelölt cikk: Angela Gheorghiu (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Angela Gheorghiu (IPA: [gjorˈgiw]) (született Burlacu; Egyedhalma (Adjud), Románia, 1965. szeptember 7. –) román opera-énekesnő, világhírű szoprán. Nemzetközi karrierje nem sokkal bukaresti tanulmányai elvégzése után indult 1992-ben, a londoni Covent Garden operaházban, Zerlina szerepében Mozart Don Giovanni című operájában. Igazi népszerűségre azonban 1994-ben tett szert a Solti György vezényelte La Traviata Violettájaként, amely azóta is egyik legtöbbet énekelt szerepe. Lírai szoprán hangjának, valamint különleges drámai képességeinek köszönhetően a világ egyik legismertebb opera-énekesnője. Fellépéseiről és koncertjeiről számos felvétel készült.

Angela Gheorghiu 1965. szeptember 7-én látta meg a napvilágot a moldvai Egyedhalmán. Apja mozdonyvezető, anyja szabónő volt. Nővérével, Elenával együtt már fiatal kora óta énekelni tanult. Hatéves korában került sor első fellépésére a helyi kultúrotthonban: Brahms egyik altatódalát énekelte (Guten Abend, Gute Nacht).

Tizennégy évesen Bukarestbe költözött és beiratkozott a George Enescu Zeneiskolába. Az éneklés mellett zongorázni tanult, színpadi mozgást, valamint táncot, a neves Mia Barbu vezetésével. Az iskola elvégzése után a Román Zeneakadémián folytatta tanulmányait. Akadémiai évei alatt énekelte első operaszerepét, Mimit, Puccini Bohéméletéből. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Andrei Gheorghiuval, akivel hamarosan házasságot kötött. Andrei mérnök volt ugyan, de családja jelentős zenei háttérrel rendelkezett. Válásuk után Angela a kiadóvállalatának tanácsára tartotta meg a Gheorghiu nevet.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

37. hét

szeptember 9. 0.00 és szeptember 12. 11.59 között: Heidelbergi várkastély

A jelölt cikk: Heidelbergi várkastély (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A heidelbergi várkastély Németország egyik nevezetes romépülete, Heidelberg városának jelképe. A Königstuhl erdős lejtőjén állt a wormsi érsekek 13. századi erődítménye, amelyre ma csak egy falszakasz kora gótikus ablakai utalnak. A gótikus Ruprechtsbau 1410-re, a kora reneszánsz Ottheinrichsbau 1559-re, az érett reneszánsz Friedrichsbau 1607-re készült el. A pfalzi választófejedelmek székhelye volt mindaddig, amíg a pfalzi örökösödési háborúban (kilencéves háború)1689-ben és 1693-ban – XIV. Lajos francia király katonái le nem rombolták. Tervbe vették helyreállítását, de a választófejedelem udvarának Mannheimba költözése, valamint az 1764-es, villámcsapás okozta tűzeset után csak a ma is látható részeit építették újjá.

A kastély a Neckar bal partján, a folyó és a Königstuhl közé ékelődő 80 méter magas dombon, a Jettenbühlön áll. A Kornmarkttól hegyi vasúttal is megközelíthető.

Heidelberg városát 1147-ben, III. Konrád német király uralkodása idején említik először hivatalos okiratban, amikor Konrád apja, I. Frigyes sváb herceg és féltestvére, Barbarossa Frigyes úgy osztotta fel az örökséget, hogy a Rajna vidéki terület Konrádnak jutott.

Először 1225-ben említenek egy heidelbergi várat („castrum in Heidelberg cum burgo ipsius castri”), amit Henrik wormsi püspök (Heinrich von Worms) hűbéri birtokként (V.) Kelheimeri Lajosnak adományozott. A vár építői az 1214-ben a Rajnai Palotagrófsággal megajándékozott bajor hercegek és grófok (Kelheimeri Lajos utódai) voltak. Egy 1303. évi okmányban említenek először kettő várat: a „felső várat” a Kis Gaisbergen a mai Molkenkurnál és az „alsó várat” a Jettenbühlön.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

szeptember 12. 12.00 és szeptember 15. 23.59 között: Dél-Korea kulturális örökségvédelmi programja

A jelölt cikk: Dél-Korea kulturális örökségvédelmi programja (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Kanggang szulle körtánc, 8. fontos szellemi örökség
Kanggang szulle körtánc, 8. fontos szellemi örökség

Dél-Korea kulturális örökségvédelmi programja többlépcsős, állami és tartományi, illetve városi szintekkel. A programot a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (대한민국 문화재청, Tehan Minguk Munhva Csecshong) felügyeli, a védelmet pedig az 1999-es kulturális örökségvédelmi törvény biztosítja. A ma is életben lévő programot 1962-ben kezdték el, akkor még szerény körülmények között, és fokozatosan fejlesztették, illetve terjesztették ki.

A hivatal öt kategóriába sorolja az értékeket (államilag besorolt kulturális örökség, tartományi/városi szinten besorolt kulturális örökség, kulturális örökség, regisztrált kulturális örökség és be nem sorolt kulturális örökség), majd ezeket kategóriákra osztják. A kulturális örökség részeként nem csak a tárgyi örökséget, hanem a szellemi örökséget is kategorizálják — ide tartoznak a népszokások, a népzene, a néptánc, valamint a népművészeti értékek elkészítésének technikái is. A szellemi örökség programjának főszereplői az úgynevezett „élő emberi kincsek”, akik valamilyen, a kulturális örökség szempontjából fontos tudás birtokosai, és ezt a tudást a program keretében kötelesek továbbadni tanulóiknak. A dél-koreai állam több oktatóközpontot és egy egyetemet is működtet a kulturális örökség megőrzésére és továbbadására.

A programban szereplő kulturális örökség egy részét az UNESCO védi: Dél-Koreának kilenc kulturális és egy természeti világörökségi helyszíne van, 15 további helyszín a javaslatok listáján szerepel. A szellemi világörökség részeként 15 koreai tételt regisztráltak 2012-ig.

Bár a programot általában a közvélemény és a szakma is sikeresnek tartja, hatékonyságát és a kategorizálás módszereit is többen vitatják.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

38. hét

szeptember 16. 0.00 és szeptember 19. 11.59 között: Temetetlen múlt

A jelölt cikk: Temetetlen múlt (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Temetetlen múlt (What Lies Beneath) 2000-ben bemutatott amerikai film Harrison Ford és Michelle Pfeiffer főszereplésével.

Robert Zemeckis rendező–producer 1999 januárjában kezdte meg a Számkivetett forgatását, majd hamarosan félretette projektjét egy teljes évre, hogy főszereplőjének, Tom Hanksnek legyen elég ideje a szerep által megkívánt kondíció elérésére. E kényszerszünet alatt merült fel a Temetetlen múlt elkészítésének lehetősége, s a Robinson-történet egész stábja szinte kivétel nélkül rendelkezésre állt a misztikus thriller leforgatására. A főszereplők személyét illetően a producerek között nagy egyetértés volt, a munkálatok 1999 augusztus végén kezdődtek meg, s párhuzamosan folytak vermonti helyszíneken és a Los Angeles-i stúdiók díszletei között.

A filmet az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában 2000. július 21-én mutatták be, míg Magyarországon 2000. november 30-án került a mozikba. A kész produkció a kritikusokat ugyan megosztotta, a nézők ellenben komoly érdeklődést mutattak a jegypénztáraknál: a Temetetlen múlt bemutatása évének tizedik legnagyobb bevételt elérő alkotása lett, ezzel ideiglenesen megerősítve két sztárja piaci értékét.

Norman és Claire Spencer látszólag boldog házasságban él egy nagy tóparti házban. Miután lányát elszólítják tanulmányai, az asszony sokat van egyedül otthonában. Hamarosan különös dolgokra lesz figyelmes: tárgyak mozdulnak el maguktól, s túlvilági hangok visszhangzanak a falak között. Norman úgy véli, felesége pusztán képzelődik. A jelenségek azonban egyre szaporodnak, s Claire-nek meggyőződése lesz: szellem kísérti a házat. Úgy dönt, maga jár utána a rejtélynek. A temetetlen múlt bolygatásával azonban házasságát, mi több, életét teszi kockára.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

szeptember 19. 12.00 és szeptember 22. 23.59 között: Ramesszeum

A jelölt cikk: Ramesszeum (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Ramesszeum oszlopcsarnoka
A Ramesszeum oszlopcsarnoka

A Ramesszeum (eredeti egyiptomi nevén Henemet-uaszet) II. Ramszesz ókori egyiptomi fáraó halotti temploma. A luxori templommal szemben, a Nílus nyugati oldalán, II. Amenhotep és IV. Thotmesz temploma közt épült az i. e. 13. században. A falakat a fáraó hadjáratait megörökítő: a kádesi csatát, a hettiták elleni és a szíriai győztes háborút bemutató reliefek borítják. Területe mintegy 15 000 m².

A templomot Ramszesz röviddel trónra lépése után kezdte el építeni Ameneminet és Penré építészek irányításával. Az építkezés kb. 22 évig folyt, de a 30. évben megrendezett, első szed-ünnep előtt már bizonyosan befejeződött. Ameneminet, „a királyi emlékművek építésének főfelügyelője” Ramszesz gyerekkori barátja volt. Ezen a területen korábban is építkeztek már; a nagy oszlopcsarnok alatt középbirodalmi sírt tártak fel gazdag leletanyaggal.

A monumentális épület két udvart és pülónt, egy ünnepi oszlopcsarnokot és egy négyoszlopos szentélyt foglal magában. Eredeti teljes neve „az Évmilliók Temploma Uszermaatré Szetepenrének, aki egyesül Thébával Ámon nyugat-thébai birtokán”. A görög korban Ozimandiasz sírjaként és Memnoniumként ismerték, előbbi nevét Diodórosz Szikulosztól kapta az első udvarban álló hatalmas kolosszusról, amit Ozimandiasznak neveztek (ez Ramszesz uralkodói neve, az Uszermaatré Szetepenré eltorzított változata), utóbbi nevét Sztrabóntól, a második oszlopos udvarban álló „Ifjabb Memnón” szobor után. Mai nevét Rhamesséion formában Jean-François Champollion alkotta, aki 1829-ben látogatta meg a romokat, és a hieroglifákat elolvasva azonosította Ramszeszt, mint építtetőt.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

39. hét

szeptember 23. 0.00 és szeptember 26. 11.59 között: Nine Inch Nails

A jelölt cikk: Nine Inch Nails (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Nine Inch Nails logója
A Nine Inch Nails logója

A Nine Inch Nails (a kezdőbetűkből rövidítve NIN, vagy formailag NIИ) egy amerikai industrial metal együttes, melyet Trent Reznor alapított 1988-ban az ohio-i Cleveland-ben. Reznor az egyedüli hivatalos tagja a zenekarnak, aki producer, énekes, dalszerző és zenész is egyben, s ő felel az együttes vezetéséért is. A NIN zenéje rendkívül sok zenei műfajt magába foglal, de fő jellegzetessége az elektromos zenei hangszerek által létrehozott hangzásvilág. Mikor Reznor elkészít egy új albumot, összehív egy zenészekből álló együttest, hogy előadhassa velük az új számokat a közönségnek. A turnékon mindig megváltoztatják a felállást és a számokat is, az élő koncertekhez igazodva. A banda az előadásokat gyakran látványos vizuális elemekkel kíséri, melyek gyakran tartalmaznak hipnotizáló világításokat.

A Nine Inch Nails korai éveiben az underground zene hallgatói jó fogadtatásban részesítették az együttest. Az 1990-es években számos befolyásos dalt készített el a zenekar, melyek közül sokat játszottak a rádiók, két felvétel (a Wish és a Happiness in Slavery) Grammy-díjat nyert, összesen 20 millió albumot adtak el világszerte, melyből 10.5 millió csak az Egyesült Államokban kelt el és összesen tizenkét Grammy-díjra jelölték a bandát. 1997-ben Reznor az év legbefolyásosabb embere lett a Time magazinban, a Spin pedig „a legelevenebb előadó” jelzővel illette meg. 2004-ben a Rolling Stone magazin a világ 100 legnagyobb előadója listán a 94. helyre sorolta a Nine Inch Nails-t. Ezek ellenére sok vitába került az együttes a lemezkiadóikkal, melynek az lett az eredménye, hogy 2007-ben Reznor bejelentette, a Nine Inch Nails saját maga, minden lemezkiadótól függetlenül fogja kiadni lemezeit.

1989 óta a Nine Inch Nails összesen nyolc nagylemezt készített el. A legutóbbiak, a Ghosts I–IV és a The Slip, 2008-ban jelentek meg digitálisan és később fizikailag is, mindkettő Creative Commons licenc alatt. A The Slip teljes anyagát a zenekar weboldaláról ingyenesen le lehet tölteni.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

szeptember 26. 12.00 és szeptember 29. 23.59 között: M1 Abrams

A jelölt cikk: M1 Abrams (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A USMC 579767 lajstromú M1A1 harckocsija éles lőgyakorlaton Irakban, 2003
A USMC 579767 lajstromú M1A1 harckocsija éles lőgyakorlaton Irakban, 2003

Az M1 Abrams amerikai harckocsi az Amerikai Egyesült Államok hadseregének és tengerészgyalogságának fő típusa. 1980-ban állították szolgálatba, három fő változatát (M1, M1A1, M1A2) rendszeresítették. Névadója Creighton Abrams tábornok, aki az Egyesült Államok hadseregének vezérkari főnöke és a 37. páncélos ezred parancsnoka volt.

Az M1 Abrams az M60 Patton és az M48A5 típusokat váltotta le. Az M60A3 harckocsikat nem azonnal vonták ki a hadrendből, mert ez az altípus csak két évvel az Abrams megjelenése előtt, 1978-ban lépett szolgálatba.

Az öregedő M60-as harckocsikat először az MBT–70 típussal próbálták lecserélni. Ezen a sikertelen fejlesztésen Nyugat-Németországgal közösen dolgoztak.

Az M60 Patton a második világháború végén rendszerbe állított M26 Pershing folyamatos fejlesztésének eredménye volt. Az alacsony felépítményű, teljesen átlagos páncélzatú és fegyverzetű harckocsi megállta a helyét a vele egy időben alkalmazott szovjet típusokkal szemben is. Az MBT–70 rendkívül ambiciózus konstrukció volt, akárcsak a hatvanas évek sok más amerikai fejlesztése. A vezetőt például toronyban helyezték volna el, a tervek között szerepelt a lövegcsőből indítható irányított páncéltörő rakéta és még sok más olyan ötlet, amiket akkoriban nem tudtak megbízhatóan megvalósítani. Végül az MBT-70 programot mindenestül törölték, de az elért eredmények egy részét az amerikaiak és a németek is hasznosították. Ezután indították el az M1 Abrams fejlesztését. Ebben elkerülték az MBT-70 innovatív, sok problémát okozó ötleteit, így az M1 sokkal sikeresebb lett.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

40. hét

szeptember 30. 0.00 és október 3. 11.59 között: Anafilaxia

A jelölt cikk: Anafilaxia (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az anafilaxia vagy anafilaxiás sokk a szervezetnek allergének által kiváltott súlyos, generalizált, életveszélyes állapothoz vezető, immunológiai túlérzékenységi reakciója. Csak az érzékenyítő allergénnel történő első találkozás utáni allergénhatáskor jelentkezhet. Alapjában az immunrendszer rendellenes működésére vezethető vissza. A hajlamosító tényezők és a kialakulás mechanizmusai még nem kellően ismertek. Azonnali beavatkozást igényel. A legsürgősebb beavatkozást maga a beteg is elvégezheti, ha veszélyeztetettsége ismeretében megfelelő, állandóan magával hordott, önmagának beadható injekciós eszközzel látják el, és annak használatáról megfelelően kioktatják, de ezt követően is orvosi ellenőrző vizsgálatra és utókezelésre van szükség.

Az anafilaxiát elsősorban a fehérvérsejtek bizonyos típusaiból (hízósejtek, bazofil leukociták) felszabaduló anyag, a hisztamin okozza. (Más bioaktív anyagoknak, egyebek között a citokineknek is van szerepe.) Ezek az anyagok leggyakrabban fehérje, esetenként más (pl. gyógyszerek) természetű allergének hatására szabadul fel, és változó súlyosságú allergiás reakciót indít el. A hisztamin felszabadulása az immunrendszer túlérzékenységi, rendellenes reakciója. Az allergiás szervezet az allergének ellen sajátos ellenanyagot, IgE-t termel a normál immunreakciókban szerplő IgG, IgM és IgA helyett. Az anafilaxia kórképének a megállapítása az egyén tünetein és jelein alapul. Az elsődleges kezelésre használható az epinefrin (adrenalin) injekció, intravénás kalcium, és a kortikoszteroid készítmények, antihisztaminok, egyedül, de többnyire kombinációban. Gégeödéma esetén elsősegélyként conicotomia, intézeti ellátásban légcsőmetszés (tracheotomia).

A világ népességének mintegy 0,05–2 százalékánál lép fel anafilaxia életük során. Ez a százalék emelkedni látszik. Az elnevezés a görög ἀνά ana, ellen és φύλαξις phylaxis, védekezés szavakból ered.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

október 3. 12.00 és október 6. 23.59 között: Óceáni fehérfoltú cápa

A jelölt cikk: Óceáni fehérfoltú cápa (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az óceáni fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus) a kékcápaalakúak rendjébe és a kékcápafélék családjába tartozó faj. A „modern cápák” a cápák egyik legfiatalabb csoportja; a Carcharhinidae család eredete csak a földtörténeti újkor hajnaláig, a paleocén időszakig nyúlik vissza. A Carcharhinus nemzetség a korai miocén időszaktól, mintegy 23 millió évvel ezelőttől napjainkig a trópusi tengerek legelterjedtebb cápaneme.

Az óceáni fehérfoltú cápa nagy, zömök testű, nyílt tengeri faj, a trópusi és mérsékelt övi tengerek lakója. Markáns ismertetőjegyei a lekerekített, hosszúkás melluszony, a kardszárnyúakra emlékeztető hátuszony, valamint az ezek végén látható fehér foltok. Tudományos nevét mellúszóiról kapta (longimanus magyarul „hosszúkéz”), elterjedt fehérfoltú megnevezését pedig a hátúszó foltjáról. Ez a ránézésre jámbor és viszonylag lomha mozgásúnak tűnő cápa valójában nagyon agresszív tud lenni, és hihetetlenül felgyorsulhat. Jellemző rá a ragadozó ösztön irányította szerzési vágy („cápaösztön”, vad zabálási kényszer vagy zabálóroham), ami miatt nem csak akkor támad, ha éhes.

A Carcharhinus longimanust kutatói az emberre negyedik legveszedelmesebb cápafajnak tartják: a nagy fehércápa (Carcharodon carcharias), a tigriscápa (Galeocerdo cuvier) és a bikacápa (Carcharhinus leucas) veszélyesebb nála. Egy szempontból viszont ez a faj az első, mivel neki tulajdonítják a legtöbb, halált okozó támadást. A kutatók megállapították, hogy egyedeinek száma csökken, és ezt – más cápafajokhoz hasonlóan – részben a cápauszonyleves népszerűsége miatti halászatával és a róla kialakult tévhitek sokaságával magyarázzák.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Azért ide javaslom, mert október 4. az állatok világnapja. Andrew69. 2013. május 4., 16:14 (CEST)[válasz]

41. hét

október 7. 0.00 és október 10. 11.59 között: II. Kurus perzsa király

A jelölt cikk: II. Kurus perzsa király (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

II. Kurus (elterjedt görög alakban II. (Nagy) Kürosz, óperzsául Kūruš, 𐎤𐎽𐏁 ku-ru-ša, normalizált alakja Kuruš perzsául: کوروش بزرگ, Kuros-e bozorg, latinul: Cyrus), (i. e. 600 vagy i. e. 599 vagy i. e. 576 vagy i. e. 575i. e. 530.) perzsa király, az Akhaimenida-dinasztia korai tagja, az Óperzsa Birodalom alapítója. Elődje Kabúdzsija (I. Kambüszész) volt. Az ansani perzsa állam uraként meghódította a médeket, és egyesítette birodalmát a másik perzsa állammal. I. e. 559-től haláláig uralkodott. Ez alatt a Perzsa Birodalom folyton gyarapodott, végül magába foglalta Délnyugat-Ázsia és Közép-Ázsia jó részét: nyugaton Egyiptom határaitól és a Hellészpontosztól a keleten folyó Indusig terjedt, és ezzel addig sohasem látott méretű állammá nőtt.

Az országegyesítésen kívül Kurus történelmi szerepe az, hogy hazaengedte a zsidókat a babiloni fogságból. Ezzel maradandó örökséget hagyott rájuk, amiért a zsidók „az Úr felkentje”, vagy „Messiás” címmel is felruházták.

Kurust ma is elismerik az emberi jogok gyarapítása, politikai és hadi sikerei, valamint a keleti és a nyugati civilizációra gyakorolt hatása miatt. Persisben, azaz a mai Irán Fársz tartományában született, ezért a modern Irán nemzeti identitásának is komoly eleme.

Kurus szülei Kabúdzsija (I. Kambüszész) perzsa király, és Istuviga méd király lánya, Médeai Mandané voltak. Hérodotosz említ egy legendát, amely szerint Kurus egy arisztokrata család elhagyott gyermeke volt – mint Oidipusz, illetve Romulus és Remus – majd király lett belőle. Ahogy a többi ókori birodalom uralkodójánál is megfigyelhető, számos, jelentősen eltérő népi legendát meséltek róla. Hérodotosz azt írja, hogy ő volt az unokája Istuviga méd királynak (nála Asztüagész), és alázatos embernek nevelték. Egy másik változat úgy írja le őt, mint a méd bíróságon dolgozó szegény ember fiát. Ezek a népi történetek azonban ellentmondanak Kurus saját vallomásának, ami szerint ő előbb uralkodott, mint az apja, a nagyapja és a dédapja.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

október 10. 12.00 és október 13. 23.59 között: Panzerkampfwagen VI

A jelölt cikk: Panzerkampfwagen VI (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Tigris harckocsi
A Tigris harckocsi

A Panzerkampfwagen VI, más néven Tiger (magyarul Tigris) harckocsi minden szempontból a második világháborús német haditechnika-fejlesztő erőfeszítések mintapéldája. A típust először 1942 augusztusában vetették be Leningrádhoz közel, a Ladoga-tó térségében.

Később szinte az összes hadszíntéren megjelent: a keleti fronton, Észak-Afrikában, Olaszországban, Normandiában, harcolt az Ardennekben és Magyarországon is a Harmadik Birodalom 1945-ös kapitulációjáig. Védettségének és tűzerejének köszönhetően neve egybeforrt a legyőzhetetlenséggel. A szövetségesek főképp nagy teljesítményű, 8,8 cm-es lövege és vastag páncélzata miatt tartottak tőle. Bár harci cselekményei máig legendásak, műszakilag megbízhatatlan és lassú volt. A szövetségesek elsődlegesen leküzdendő harckocsijává lépett elő, és hamar kitapasztalták a jármű gyenge pontjait. A háború végére harctéri fölénye egyre csökkent, mivel a szövetségesek egyre hatékonyabb páncéltörő ágyúkat állítottak hadrendbe, a legtöbbet pedig levegőből küzdötték le. 1945 elején már csak igen kevés volt belőle, de még Berlin utcáin is harcolt az utolsó napokban.

A Tigris megjelenése óriási technikai versenyhez vezetett, mivel a szövetségeseknek nem volkak a német nehézpáncélos leküzdésére alkalmas eszközei. Az amerikaiak az M4 Sherman harckocsit 1940-ben kezdték fejleszteni, 1942-ben állították rendszerbe, és a Tigris rögtön elavulttá tette. Ugyanígy jártak az angolok és a szovjetek valamennyi típusukkal. Megindult az erős páncélozottság és a nagy tűzerő iránti hajsza. A Shermant és a T–34-est egyre erősebb lövegekkel látták el. Kifejlesztették a Sherman Firefly-t kifejezetten a Tigris (később a Párduc) ellen, a szovjetek pedig a teljes löveges harcjármű-állományukat áttervezték és átalakították.

A németek nem exportálták egyik szövetséges országnak sem (nekik maguknak is mindig kevés volt belőle), csak saját csapataikat szerelték fel a típussal. A Magyar Királyi Honvédség 10 darabot átvett 1944 őszén a Kárpátok védelmének erősítésére. Ezek többségét az elháríthatatlan meghibásodások és az üzemanyaghiány miatt a személyzet felrobbantotta, a megmaradt 1–2 darabot pedig visszaadták a német csapatoknak.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

42. hét

október 14. 0.00 és október 17. 11.59 között: Arisztotelész

A jelölt cikk: Arisztotelész (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Szobra a Louvre-ban
Szobra a Louvre-ban

Arisztotelész (ógörögül: Ἀριστοτέλης, latinosan: Aristoteles); I. e. 384i. e. 322. március 7.) görög tudós és filozófus, a modern európai tudomány atyja és előfutára, a görög gondolkodás ismert alakja a görögországi Sztageira, (ma: Sztagira, Halkidiki) városában született, innen nyerte egyik állandó melléknevét: a S(z)tagirita (= „A sztagirai”). Már az ókorban híressé vált nemcsak filozófiai művei miatt, de a kiemelkedő tehetségű makedón hadvezér és despota, Nagy Sándor nevelőjeként is.

Nemcsak sok, modernnek tekintett tudományban jeleskedett, s tett hozzá mindegyikhez valami értékeset, valami olyat, ami az illető ismeretterület felfogását, tárgyalását sokszor majdnem egy évezreden át meghatározta; nemcsak a filozófiában, a logikában, a nyelvészetben, a biológiában, a pedagógiában, a politikatudományban sikerült maradandót alkotnia, sőt ezek közül és ezeken felül többet is tulajdonképp megteremtenie, de az irodalomelméletben s mi több, az irodalomban is; különben az antik próza egyik legnagyobb mestere, Cicero aligha áradozott volna az arisztotelészi előadásmód „arany folyamáról” (flumen orationis aureum), amely a világos, de élvezetesen olvasható tudományos értekezés műfaját is megteremtette. Azonban nemcsak irodalmilag igényes és nagyközönség számára írt exoterikus művei és irodalmi tárgyú munkái (a Poiétika kivételével) semmisültek meg, vesztek el, hanem sok más műve is – de a megmaradtakból, mint pl. a Fizika, Metafizika, Etika, Politika, Poétika és mások – még így is több életműnyi anyag kitelik.

Alakja köré tanítványaiból új (és mintegy 600 éven át működő) filozófiai mozgalom, a peripatetikus iskola szerveződött. Mesterével, Platónnal együtt az európai filozófia legmeghatározóbb alakja. A középkor végére a Biblia mellett Arisztotelész és munkássága vált a „magasabb” kultúra meghatározó tekintélyévé szerte Európában, úgyhogy ha csak ezt a szót (másik állandó melléknevét) mondták: a Filozófus, az kizárólag Arisztotelészt jelenthette – (bár ez már-már egy „hamis”, átinterpretált Arisztotelész volt). De nemcsak az európai kultúra tartja magát az örökösének: Keletet is ő hódította meg a nyugat tudományának, a keresztényeknél, araboknál, zsidóknál - teljesen egyedülálló módon - egyaránt a legnagyobb tiszteletben állott.

A Holdon krátert is elneveztek róla (Arisztotelész-kráter); nevét egy kisbolygó is viseli (6123 Aristoteles). Életét főképp Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei c. munkájából ismerhetjük.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

október 17. 12.00 és október 20. 23.59 között: 2006-os Formula–1 világbajnokság

A jelölt cikk: 2006-os Formula–1 világbajnokság (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A 2006-os Formula–1 világbajnokság az 57. Formula–1-es világbajnoki szezon volt, amely 2006. március 12-től 2006. október 22-ig tartott, és 18 futamból állt.

Ez volt az első szezon 1995 óta, amikor a szezonnyitó futam nem az ausztrál nagydíj volt. Ennek oka, hogy március 15. és 26. között Melbourne-ben rendezték meg a 2006-os nemzetközösségi játékokat. A futam pont erre az időpontra esett volna, így a melbourne-i végül a harmadik verseny lett, a szezonnyitó futam pedig a bahreini nagydíj lett.

Az egyéni világbajnok Fernando Alonso, a konstruktőri bajnok a Renault lett. A Ferrari volánja mögött utolsó szezonját teljesítő hétszeres világbajnok, Michael Schumacher a második helyen végzett, míg a konstruktőri bajnokságban a Ferrari 5 ponttal maradt el a Renault-tól; a harmadik helyezett a McLaren lett, mely egyetlen versenyt sem nyert. A szezon elsősorban Alonso és Schumacher csatájáról szólt, mindketten hét versenyt nyertek meg. Ebben az évben debütált Nico Rosberg, Robert Kubica, Scott Speed, Ide Júdzsi, Jamamoto Szakon és Franck Montagny, valamint a Honda, a BMW Sauber, a Midland és a Super Aguri csapata. Az időmérő rendszerrel és a motorokkal kapcsolatban fontos szabálymódosítások történtek a szezon előtt.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

43. hét

október 21. 0.00 és október 24. 11.59 között: Szekigaharai csata

A jelölt cikk: Szekigaharai csata (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A szekigaharai csata (japánul: 関ヶ原の戦い) 1600. október 21-én (korabeli japán időszámítás szerint Keicsó 5. évének 9. hónap 15. napján) vívott döntő ütközet, amely lehetővé tette Tokugava Iejaszu számára a sógunátus és ezzel Japán megszerzését. A csatában mindkét oldalon jelentős haderő vett részt, ez volt a japán történelem egyik legfontosabb fordulópontja.

Tojotomi Hidejosi, Japán erőskezű, paraszti származású taikója (visszavonult kancellárja) 1598-ban, a balsikerű koreai hadjárat idején halt meg. Kijelölt utóda ötéves fia, Tojotomi Hidejori volt. Hogy öröklését biztosítsa, egy ötfős régenstanácsot nevezett ki és egy másik ötfős tanácsot Kiotó vezetésére. A két tanács kilenc tagja hosszú politikai manőverezések után egyesült a legerősebb hadúr, Tokugava Iejaszu ellen. 1600 augusztusában vette kezdetét a nyugati és a keleti daimjók fegyveres küzdelme. A két fősereg végül Szekigaharánál ütközött meg. Több daimjó árulása is kellett ahhoz, hogy a kezdetben hátrányban lévő Tokugava-erők nagy győzelmet arathassanak.

1600-ban véget értek az évtizedek óta tartó háborúk, befejeződött Japán egyesítése. A vérben született békesség, amit Oda Nobunaga kezdett el és Tojotomi Hidejosi vitt tovább, majd Tokugava Iejaszu teljesített be, 270 évig állt fenn Edo-bakufuként. Hidejorival, Hidejosi örökösével Oszaka ostroma során számoltak le. Az ezt követő simabarai felkelés volt Japán utolsó nagy fegyveres konfliktusa az 1868-as Bosin-háborúig, ami meghozta az Iejaszu által létrehozott sógunátus bukását.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
1600. október 21-én került sor a szekigaharai csatára. – Laci.d vita 2013. július 7., 22:48 (CEST)[válasz]

október 24. 12.00 és október 27. 23.59 között: Georges Bizet

A jelölt cikk: Georges Bizet (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Georges Bizet (Párizs, 1838. október 25.Bougival, 1875. június 3.) francia zeneszerző. Első szerzeményét 11 évesen alkotta, ekkor már a párizsi Conservatoire diákja volt. Itt ismerkedett meg Halévyvel, aki zeneszerzést tanított neki, és nagy hatással volt művészi kibontakozására. Első jelentős művét, a C-dúr szimfóniát 17 évesen írta, és elnyerte vele a Római-díjat, amelynek révén három évet tölthetett az olasz nagyvárosban. Kortársai idegenkedve fogadták színpadi kísérleteit és drámai zenéjének szokatlan, realisztikus hangját. Don Procopio című vígoperáját 1906-ban mutatták be kevés sikerrel, és következő operája, a Gyöngyhalászok sem nyerte el a nézők tetszését. Ezután más szerzők műveinek átdolgozásából és zongoratanításból élt.

1871-ben a francia–porosz háború miatt besorozták a Nemzeti Hadseregbe, így kevés ideje maradt a komponálásra. 1871-ben írta zongorára a „Gyermekjátékok” című sorozatot, valamint a Dzsamilé című egyfelvonásos operáját. A párizsi Vaudeville-színház igazgatójának kérésére írt kísérőzenét Alphonse Daudet Az arles-i lány című elbeszéléséhez. Ezt áthangszerelte nagyzenekarra, és ez hangversenydarabként hatalmas sikert aratott. Élete utolsó alkotása Carmen című operája volt, amelytől azt remélte, hogy ez végre áttöri a francia közönség közönyét. A várt siker elmaradt, és a bemutató után néhány nappal a nagybeteg zeneszerző elhunyt. A Carmen későbbi előadásai már hatalmas sikereket arattak, a mű a közönség egyik nagy kedvence lett; mindmáig ez az egyik legismertebb és leggyakrabban játszott opera.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

44. hét

október 28. 0.00 és október 31. 11.59 között: Török függetlenségi háború

A jelölt cikk: Török függetlenségi háború (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Musztafa Kemal (Atatürk) és Rauf bej a függetlenségi háború idején
Musztafa Kemal (Atatürk) és Rauf bej a függetlenségi háború idején

A török függetlenségi háború (törökül: Kurtuluş Savaşı vagy İstiklâl Harbi) (1919. május 19.1923. október 29.) török forradalmárok politikai és katonai ellenállása volt az antant hatalmai ellen, amelyek az első világháború után eldöntötték az Oszmán Birodalom feldarabolását is. A török nemzeti mozgalom tagjai Anatóliában alakították meg a Török Nemzeti Országgyűlést, amely Musztafa Kemal tábornok vezetésével katonai műveleteket rendelt el az ott élő görögök, örmények, angolok és franciák ellen, evvel kényszerítve a nyugati csapatokat Törökország területének elhagyására. A háború eredményeképpen a nyugati szövetségesek kénytelenek voltak felülbírálni a sèvres-i békeszerződést. 1923 júliusában elfogadták a lausanne-i békeszerződést, majd október 29-én kikiáltották a Török Köztársaságot. Atatürk reformjai révén az ország modern, demokratikus, szekuláris, mind politikai, mind társadalmi szempontból a nyugat-európai értékekhez közeledő köztársaság lett.

Az antanthatalmak 1918. október 30-án a mudroszi fegyverletétellel kezdték el az Oszmán Birodalom felosztását, amiről korábban titkos egyezményekben állapodtak meg. Céljai között szerepelt David Lloyd George egy új görög birodalom megalapítását célzó terve, és Nagy-Britannia emellett saját területeket is kívánt szerezni. 1916-ban megígérték az örményeknek egy független Örményország megalakítását, és létrehozták a francia-örmény légiót.

Isztambul szövetséges megszállásának idején Musztafa Kemal, Kâzım Karabekir, İsmet pasa és mások, az akkor még oszmán hadsereg tisztjei nem tértek vissza a fővárosba. A britek a Fekete-tengeri régióban megpróbáltak kapcsolatba lépni az Örmény Demokratikus Köztársasággal. Az angol megszálló erők megszüntették a Kars városában 1918. december elsején létrejött Délnyugat-Kaukázusi Köztársaságot. 1919 májusában az örmények lerohanták Karsot. A franciák a francia-örmény légió segítségével Adanában szálltak partra 1918. december 21-én.

A szultán és kormánya sem a szövetségesek követeléseit teljesíteni, sem a megszállást megakadályozni nem volt képes. Az ellenállás akkor kezdődött, amikor a szövetségesek elküldték első parancsaikat az oszmán kormánynak. Ekkor alakultak meg az úgy nevezett „rendőregyletek” (Karakol Cemiyeti), amelyek az ellenállókat látták el fegyverekkel, felszereléssel és információkkal. Eközben Ali Fuat Cebesoy tábornok Szíriából Angora felé vezényelte csapatait, és kaukázusi népcsoportok részvételével, Cserkesz Ethem irányítása alatt megkezdték az ellenálló csoportok szervezését.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
A Török Köztársaság 90. évfordulója alkalmából. Xiaolong Üzenő 2013. október 6., 19:29 (CEST)[válasz]

október 31. 12.00 és november 3. 23.59 között: Jan Vermeer van Delft

A jelölt cikk: Jan Vermeer van Delft (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Állítólagos arcképe
Állítólagos arcképe

Jan Vermeer van Delft vagy egyszerűen a delfti Vermeer (v. Jan (Johannes) van der Meer, Delft, 1632. október 31. (keresztelése)1675. december 15. (temetése)) Rembrandt mellett a holland aranykor egyik legnagyobb festője. „Észak Mona Lisájának” alkotója. Életének első ismert dátuma 1632. október 31., amikor a delfti Újtemplomban megkeresztelték: a református keresztségben a Johannes nevet kapta.

Műveit sokáig csak kortársai ismerték el, majd évszázadokig névtelenség kísérte, csak a 19. század közepén, 1842-ben fedezte fel őt Théophile Thoré-Bürger (18071869) neves francia művészettörténész. Emiatt az ismeretlenség miatt nem tudni pontosan, hány képet is festett: jelenleg 32-ről állítják, hogy bizonyosan az ő műve, további öt kérdéses. Történelmi, allegorikus képeket, Delft városról tájképeket és (leginkább) zsánerképeket festett – utóbbiakon legtöbbször a középosztály életének jeleneteit. Lassan dolgozott, élénk színeket használt, különösen az ultramarinkéket és a sárgát. Élete nagy részét Delftben és Hágában töltötte. Bár fénykorában el tudta tartani népes családját, élete végére elszegényedett.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

45. hét

november 4. 0.00 és november 7. 11.59 között: Királyok völgye 62

A jelölt cikk: Királyok völgye 62 (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A sírkamra falának díszítése
A sírkamra falának díszítése

A Királyok völgye 62 (KV62) Tutanhamon egyiptomi fáraó sírja a Királyok völgyében. Howard Carter brit régész fedezte fel 1922-ben, és az egyetlen, a 20. századig közel érintetlenül fennmaradt fáraósír. Felfedezése az uralkodót – akinek neve az ókorban halála után hamar feledésbe merült – az egyik leghíresebb fáraóvá tette. A nyolc éven át tartó feltárás közben kb. 3500 lelet került elő, közülük több a legismertebb óegyiptomi leletek közé tartozik. 2006-ig ez volt az utolsó, a Királyok völgyében talált sír.

Tutanhamon gyermekként került trónra; ő volt a XVIII. dinasztiában a királyi család utolsó, vér szerinti tagja. Az uralkodóház vele kihalt, az őt követő Ayt és Horemhebet feltételezett családi kapcsolataik alapján sorolják a dinasztiához. Az ifjú fáraó abban az időszakban uralkodott, amikor Egyiptomban – az Aton napisten egyedüli tiszteletét bevezetni kívánó Ehnaton fáraó halála után – elkezdték helyreállítani a régi istenek kultuszát. Ehnaton és közvetlen családtagjainak emlékét – így Tutanhamonét is – a későbbi uralkodók igyekeztek kitörölni az emlékezetből. Az alig húszévesen elhunyt fáraó sírját két rablási kísérlettől eltekintve nem háborgatták, ami ennek köszönhető, hogy holléte egészen újkori felfedezéséig a feledésbe merült – valamint annak, hogy a kétszáz évvel később uralkodott VI. Ramszesz közeli sírja, a Királyok völgye 9 építésekor a törmeléket Tutanhamon sírjának bejárata elé halmozták.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
A Királyok völgye 62 sírt 1922. november 4-én találta meg Howard Carter. Andrew69. 2012. november 4., 07:28 (CET)[válasz]

november 7. 12.00 és november 10. 23.59 között: Gottlob Frege

A jelölt cikk: Gottlob Frege (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Friedrich Ludwig Gottlob Frege (Wismar, Mecklenburg-Schwerin, 1848. november 8.Bad Kleinen, 1925. július 26.) német matematikus, logikatudós, filozófus, a modern matematikai logika és analitikus filozófia megalapítója, művelője.

Fregét tartják Arisztotelész óta az egyik legjelentősebb, logikával is foglalkozó tudósnak, illetve a legjelentősebb matematikafilozófusnak. Modernizálta, általánosította és matematizálta a logikának addig inkább a filozófia részének tekintett elméletét, a tradicionális kijelentéslogikáról lényegében áttérve a formális predikátumlogikára. Matematika- és nyelvfilozófiai kutatásai is úttörőek. Fő kutatási területe a természetes számok elméletének matematikai megalapozása volt.

Bár életében kevéssé volt ismert és elismert, de az általa felvetett kérdések kutatása a matematikában és a filozófiában is iskolateremtő erővé vált. Nagy hatással volt olyan tudósokra, mint Bertrand Russell, Ludwig Wittgenstein vagy Rudolf Carnap; kérdéses, de nem lehetetlen hatása néhány más személyre, mint például Jean Piaget-re, illetve Edmund Husserlre.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
Gottlob Frege szócikke az elsők között volt kiemelt. 2004-ben szerepelt a kezdőlapon, most megint itt lehet a helye, hiszen születése 1848. november 8. évfordulós is lesz. Andrew69. 2013. július 18., 16:17 (CEST)[válasz]

46. hét

november 11. 0.00 és november 14. 11.59 között: Lillafüredi Palotaszálló

A jelölt cikk: Lillafüredi Palotaszálló (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Palotaszálló
A Palotaszálló
A lillafüredi Palotaszálló 1925 és 1929 között épült a Hámori-tó mellett, Lux Kálmán tervei alapján, neoreneszánsz stílusban – állami beruházásként. Lillafüred a nevét Vay Béla lányáról, Erzsébetről – becenevén Lilláról – kapta. A környék már ezt megelőzően is kedvelt kiránduló- és üdülőhely volt, szálloda, étterem várta az idelátogatókat, és számos magánvilla is épült az üdülőtelepen. A szálló építéséhez komoly tereprendezésre volt szükség, amit Révay Ferenc erdőmérnök vezetésével végeztek el. A Szinva vízesését és az Anna-barlang bejáratát áthelyezték, az építési plató kialakításakor felhalmozott kőzetanyagból megépítették a szálló függőkertjeit. A lillafüredi kisvasúton bevezették a személyszállítást, Miskolc és Lillafüred között autóutat építettek, alagutakat fúrtak. A Palotaszálló már 1929-ben elkészült, de csak 1930-ban avatták fel. 1945-ig a vendégek elsősorban a korabeli elit köreiből kerültek ki, kongresszusokat, konferenciákat rendeztek, híres személyiségeket láttak vendégül. Itt rendezték 1933-ban azt az írókongresszust is, aminek József Attila Óda című versét köszönhetjük. Részben a Palotaszállóban játszódik az 1934-ben bemutatott, ma is népszerű Meseautó című film. A második világháború idején német, majd orosz katonák lakták, az 1950-es évektől pedig SZOT-üdülő lett. 1993-ban a Hunguest Hotels szállodalánc tulajdonába került, ezután felújították, korszerűsítették, és a szolgáltatásait jelentősen bővítették. Uniós források felhasználásával 2013 őszén végeztek a teraszok felújításával – ezeknek tematikus jelleget adtak, így Varga Éva már itt lévő József Attila-szobrán kívül elhelyezték a szobrásznő új Herman Ottó-szobrát is. A függőkert egyéb szintjein további műalkotások is találhatók. A teraszon áll az István főherceg látogatására emlékező öntöttvas oszlop is.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

november 14. 12.00 és november 17. 23.59 között: Rise Against

A jelölt cikk: Rise Against (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Tim McIlrath 2011-ben a Sziget Fesztiválon
Tim McIlrath 2011-ben a Sziget Fesztiválon

A Rise Against amerikai punk rock együttes Chicagóból, Illinois államból. Az 1999-ben alakult együttes jelenlegi tagjai Tim McIlrath (ének, ritmusgitár), Zach Blair (szólógitár, vokál), Joe Principe (basszusgitár, vokál) és Brandon Barnes (dob).

Az együttes az első öt évét a független Fat Wreck Chords kiadónál töltötte, ahol kiadták első két stúdióalbumukat The Unraveling (2001) és Revolutions Per Minute (2003) címmel. Mindkét album elfogadható sikereket hozott, így 2003-ban a Geffen (UMG) kiadóhoz kerültek.

A Geffennél a Siren Song of the Counter Culture albummal debütáltak, ez az album közelebb hozta őket a mainstream sikerekhez. Negyedik stúdióalbumuk, a The Sufferer & the Witness 10. helyet ért el a Billboard 200-as listáján, és többségében pozitív kritikákat kapott. Az ötödik stúdióalbumukat, az Appeal to Reasont 2008. október 7-én adták ki, ez a Billboard 200-as listáján a harmadik helyen végzett. Mind a három Geffennél kiadott album platinalemez lett Kanadában, és aranylemez az Amerikai Egyesült Államokban. Legutóbbi albumuk 2011. március 15-én jelent meg Endgame címmel, ez a lemez érte el a legnagyobb sikert a Billboard 200-as listáján, ahol második lett. Az együttes aktívan támogat és képvisel különféle szervezeteket, ilyen például az Amnesty International, amely az emberi jogok elismertetéséért küzd, vagy az It Gets Better Project. Emellett progresszívan támogatják az állatok jogaiért küzdő szervezetet, a PETA-t, és mindannyian vegetáriánusok.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

47. hét

november 18. 0.00 és november 21. 11.59 között: Bari

A jelölt cikk: Bari (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A várfalak, a kikötő este, Piazza del Ferrarese, tengerparti sétány
A várfalak, a kikötő este, Piazza del Ferrarese, tengerparti sétány

Bari (Hallgat hallgat) az azonos nevű megye és egyben Puglia régió székhelye, Nápoly után Dél-Olaszország második legnagyobb városa (közigazgatásilag comune).

Az Adriai-tenger partján fekvő, ma jelentős ipari és oktatási központot az illírek alapították egy kis félszigeten, amelyen ma az óváros áll. Jelentősége a római fennhatóság alatt nőtt meg, amikor a Via Traiana egyik fontos állomása, valamint a birodalom egyik jelentős kikötője volt. Később a longobárdok, a szaracénok és a bizánciak birtokolták, majd a normann hódításokkal a Szicíliai Királyság része lett. Amikor 1087-ben Myrából a városba hozták Szent Miklós ereklyéit, a város egyike lett Európa legjelentősebb keresztény központjainak. Az ereklyék elhelyezésére építették fel a San Nicola-bazilikát, amely a román kori építészet egyik legszebb alkotása. Az Anjou-ház, valamint az aragóniai királyok uralkodása alatt Bari gazdasági élete hanyatlásnak indult.

Virágkora a 16. századra, Aragóniai Izabella milánói hercegnő uralkodásának idejére tehető. A város fejlődésében jelentős szerepe volt Sforza Bona lengyel királynénak, aki megözvegyülve visszatért Bariba és élete végéig nagyvonalúan támogatta a város szellemi életét. A város a 19. század elejéig a középkori városfalak közé szorult. Joachim Murat nápolyi király rendelte el az új, rácsos utcahálózatú, a tiszteletére Murattianónak nevezett városnegyed felépítését. A fasiszta uralom idején alapították meg egyetemét és akkor létesítették neves vásárközpontját, a Fiera del Levantét. Napjainkban Puglia legjelentősebb gazdasági központja, Dél-Olaszország egyik legjelentősebb teher- és személykikötője.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

november 21. 12.00 és november 24. 23.59 között: Illuminátus rend

A jelölt cikk: Illuminátus rend (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A szövetség szimbóluma
A szövetség szimbóluma

Az illuminátus rendet (latin illuminati „a megvilágosodottak”), más néven a bajor illuminátusok titkos társaságát, 1776. május 1-jén Adam Weishaupt ingolstadti filozófus, az egyházjog professzora alapította. A rendet rövid működés után Bajorországban, 1785-ben végleg betiltották, és azóta a szervezet hivatalosan nem folytatta tevékenységét.

Célja az volt, hogy a felvilágosodás és az erkölcsi fejlődés révén az emberek feletti uralmat feleslegessé tegye. Tagjai erkölcsi fejlődését szigorúan ellenőrizte, és ennek alapján juttatta őket a rend magasabb fokozataiba. A kezdetben csak pár tagot számláló, inkább olvasókörre hasonlító szervezet Adolf Knigge belépésével komoly reformokon ment át. Tagjai a szabadkőműves páholyokba is beléptek, illetve onnan vettek fel erre érdemesnek tartott szabadkőműveseket. Létszáma fénykorában mintegy kétezer fő volt. Működése csúcsán a Német-római Birodalom hetven különböző városában, valamint Svájcban volt bizonyíthatóan jelen. Magyarországon is bekerültek a rendhez tartozók az államigazgatás egyes vezető beosztásaiba, de feltehetően az illuminátus rend nálunk nem alapított páholyt, hisz működésükről egyedül Martinovics Ignác vizionált. A rend végső célját, a forradalom nélküli hatalomátvételt és az állam működésének új alapokra helyezését nem tudta megvalósítani.

Egyházi nyomásra a védekező rendi államhatalom korlátozó, majd működését beszüntető rendelkezéseket hozott. A német városokban a szervezet felszámolása egyértelműen sikeres volt. A bajorországi betiltást követően Johann Bode Weimarban még tett egy kísérletet a rend életben tartására, de a kedvezőtlen körülmények és halála (1793) végleg lezárta a további működést. Mégis a rend állítólagos továbbélése és vélelmezett ténykedése körül számos mítosz és összeesküvés-elmélet alakult ki. Ezekhez kapcsolható a francia forradalom kirobbantásának mitikus vádja, ami szerint illuminátusok álltak volna a háttérben. Bizonyítékokat nélkülöző, de virulens tévhit, hogy az illuminátusok szervezetei titokban tovább éltek, és a pénzarisztokrácia révén még ma is világuralomra törekednek, mint ahogy az emberiség szenvedéseit is ők okozták, illetve okozzák ma is.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

48. hét

november 25. 0.00 és november 28. 11.59 között: Ivo Dzsima-i csata

A jelölt cikk: Ivo Dzsima-i csata (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Tengerészgyalogos löveg Ivo Dzsimán
Tengerészgyalogos löveg Ivo Dzsimán

Az Ivo Dzsima-i csatát 1945. február 19.március 26. között az Amerikai Egyesült Államok és a Japán Birodalom vívta a második világháborúban, a csendes-óceáni hadszíntéren. Az amerikai támadók, akik az akciót Elkülönülés hadműveletnek (Operation Detachment) nevezték, elfoglalták Ivo Dzsima szigetét, és használatba vették annak kulcsfontosságú repülőtereit.

Ivo Dzsima (japánul helyesen Iódzsima vagy Iótó) szigetének stratégiai jelentősége volt. Egyrészt az ott működő radarállomás korán értesítette a japánokat a Tokió és más nagyvárosok elleni amerikai légitámadásokról, másrészt a további hatékony támadó hadműveletek biztosítása érdekében az amerikaiaknak szükségük volt egy Japánhoz közeli légikikötőre. Lélektani súlya is volt a támadásnak amiatt, hogy Ivo Dzsima volt az első olyan, korábban is a birodalomhoz tartozó terület, amelyen az amerikaiak partra szálltak.

A japánok új taktikával készültek fel a védelemre. A korábbi inváziókból tanulva, nem akarták megakadályozni az amerikaiakat abban, hogy elérjék a partot. Helyette megvárták, amíg összegyűlnek, majd az álcázott bunkerekből, lőállásokból koncentrált tüzet nyitottak rájuk. A védekezést irányító Kuribajasi Tadamicsi tábornok az egész szigetet egyetlen hatalmas, barlangokból, föld alatti folyosókból, álcázott bunkerekből álló erődítménnyé alakította. Az ütközetben mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett: ez volt az egyetlen olyan csata, amelyben az amerikai veszteséglista hosszabb volt, mint a japán. Ennek ellenére a japán halottak száma jóval meghaladta az amerikaiakét, mivel akik nem voltak hajlandók megadni magukat rituális öngyilkosságot követtek el. A 36 napos csatában 26 ezer amerikai sebesült meg, közülük 6800-an meghaltak. A húszezer japán védőből mindössze 1083-an élték túl az inváziót. Az ütközet súlyosságát jól jellemzik egy veterán haditudósító, Robert Sherrod szavai, aki szerint Ivo Dzsimán az emberek „a lehető legerőszakosabb halált halták”.

Ivo Dzsima elfoglalásával megnyílt az út Okinava elfoglalásához, amit már a nagy szigetek inváziója követhetett. A sziget repülőtere a háború végéig több mint 2400, meghibásodás miatt leszállt B–29-est fogadott. Ezzel nagyjából 25 ezer katona életét mentették meg, akiknek így nem kellett kényszerleszállást megkísérelniük az óceánon, a semmi közepén. A sziget három légi támaszpontjáról indultak az amerikai P–51-esek, hogy légi fedezetet adjanak a japán főszigetek bombázására induló kötelékeknek.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

november 28. 12.00 és december 1. 23.59 között: Eubalaena

A jelölt cikk: Eubalaena (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Északi simabálnák (anya és borja)
Északi simabálnák (anya és borja)

Az Eubalaena az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a sziláscetek (Mysticeti) alrendjébe és a simabálnafélék (Balaenidae) családjába tartozó nem.

Manapság már csak három faja él: a déli simabálna (Eubalaena australis), az északi simabálna (Eubalaena glacialis) és a csendes-óceáni északi simabálna (Eubalaena japonica). Az úgynevezett simabálnafélék (Balaenidae) családjába e három mellett még egy, ma is élő fajt sorolnak, a grönlandi bálnát (Balaena mysticetus). E simabálnák jellemzői a hordószerű test, az igen hajlott, óriás pofa, a V alakú orrnyílások, valamint a sötétszürke vagy fekete bőr. Legfőbb jellemzőik azonban a fejbőrön levő durva, kimagasló részek, amelyeken rengeteg bálnatetű (Cyamidae) él; az élősködők miatt ezek a bőrfelületek fehérnek vagy piszkossárgának tűnnek. Az Eubalaena fajok hossza 13–16 méter, tömegük akár 100 tonna is lehet, tehát nagyobbak, mint a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae) és a szürke bálna (Eschrichtius robustus), de jóval kisebbek, mint a kék bálna (Balaenoptera musculus).

Mindhárom faj a táplálkozó- és a szaporodó helyek közt vándorolva éli életét. Az északi fajokat a Föld meleg, trópusi vizei választják el a déli simabálnától. Az északi félgömbön élő bálnák kerülik a nyílt vizeket, inkább a félszigetek közelében és az öblökben, valamint a kontinentális selfen tartózkodnak. Ezeken a helyeken nagyobb biztonságban érezhetik magukat, és a táplálék is több. A déli simabálnák a nyarat messze a nyílt vizeken töltik, ahol bőségesebb a táplálék, de a telet sokan a partok közelében vészelik át. Az Eubalaena-fajok főleg evezőlábú rákokkal (Copepoda) táplálkoznak, de megeszik a krillt (Euphausiacea) és tengeri pillangókat is. A szaporodási időszakban több hím is összegyűlik egy nőstény köré, és az többükkel párosodik is. Az Eubalaena-fajok heréi egyenként akár 525 kilogrammot is nyomhatnak, ezek a legnagyobb és legnehezebb ismert herék. A vemhesség legalább egy évig tart. Az újszülött borjú kb. 4,5–6 méter hosszú és 900 kilogrammos; a tehén nyolc hónap után választja el.

Békés és lassú úszásuk, a partközelt kedvelő természetük és a zsíros (a bálna halála után a víz színén fennmaradó) testük miatt a bálnavadászok kedvelt célpontjai voltak. Éppen ezért a két legveszélyeztetettebb bálnafaj az északi simabálna és a csendes-óceáni északi simabálna. Az Amerikai Egyesült Államok Endangered Species Act nevű (a veszélyeztetett fajokról szóló) törvénye szigorúan védi a két északi fajt. Mindkét északi faj nyugati állománya veszélyeztetett minősítést kapott, mivel csak néhány száz példány él belőlük; a csendes-óceáni északi simabálna keleti állománya súlyosan veszélyeztetett, mivel létszáma ötven alá csökkent. Az északi simabálna keleti állománya már csak néhány tucat állatból áll — egyesek szerint annyira megcsappant, hogy már nem képes fenntartani magát, és kihalása visszafordíthatatlan. Bár vadászatuk manapság tilos, az Eubalaena-fajok számára a fő veszélyforrás mégis az ember, pusztulásuk két fő oka ugyanis, hogy összeütköznek a hajókkal, illetve belegabalyodásuk az óriás halászhálókba.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

49. hét

december 2. 0.00 és december 5. 11.59 között: Diósgyőri Gépgyár

A jelölt cikk: Diósgyőri Gépgyár (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A mára megszűnt Diósgyőri Gépgyár (DIGÉP) a magyar gépgyártás egyik vezető üzeme volt. A Diósgyőri m. kir. Vas- és Acélgyárból nőtt ki, ezért hosszú évtizedekig „Újgyár” néven emlegették, míg a törzsgyár volt az „Ógyár”. Az új gyártelep létesítését a fegyvergyártás felfutása indokolta. Építését 1915-ben kezdték el Diósgyőr-Vasgyár nyugati részén, de az első világháború végéig gyakorlatilag nem termelt, sőt, a háborús károk miatt (a gépek egy részét hadizsákmányként elszállították) a tényleges termelés csak 1931-re futott fel a kívánt szintre. Hadiüzem lévén a különböző egységeknek kódneveket — „Mexikó”, „Ázsia”, „Afrika” — adtak. Ezeket a köznyelv még a legutóbbi időkben is használta.

1944-ig voltaképpen ágyúgyár volt, de termékei között nehézgépek is voltak. 1945 után — az átmeneti nehézségek áthidalása végett — bizonyos közszükségleti cikkeket is gyártani kezdtek, és már ekkor megjelentek egyes, később jellemzővé váló termékek. A fegyverigény ingadozása miatt a hadiipari termékek mellett fő gyártmányokká a kovácsoló és sajtoló gépek, a csőgyári és a hengerművi berendezések, a lemezalakító gépek, a szerszámgépek, a kábelipari gépek, a hűtőipari gépek, a dízelmotorok és az aggregátok, a szivattyúk, a hidraulikus emelők, a vasúti kerékpárok, a kovácsolt és sajtolt termékek, valamint a csavarrugók léptek elő. A DIGÉP évtizedekig a hazai gépgyártás legjelentősebb üzeme volt, de problémái már a rendszerváltás előtt jelentkeztek, és 1990-re a cég fizetésképtelenné vált. Ma a gyár területén a Digép Ipari Park működteti az üzemcsarnokok egy részét.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

december 5. 12.00 és december 8. 23.59 között: Zichyújfalu

A jelölt cikk: Zichyújfalu (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Az eklektikus stílusban épült Zichy-kastély
Az eklektikus stílusban épült Zichy-kastély

Zichyújfalu község Fejér megyében, a Gárdonyi járásban, a Velencei-tótól 10 kilométerre délre. A település jól megközelíthető közúton (6212-es közút) és vasúton (Székesfehérvár–Pusztaszabolcs-vasútvonal) egyaránt. A település labdarúgóklubja a Zichyújfalu SE a Fejér megyei labdarúgó-bajnokság harmadosztályának állandó szereplője, 2002-es fennállása óta csak egy alkalommal szerepelt a megyei másodosztályban. A község korábban Gárdony városrésze volt, majd 1997 decemberében önállósult.

Zichyújfalu első okleveles említése 1239-ból való, amikor villa Nowa (Nova) a Csákok vértesi birtokaihoz tartozott. 1447-ben említik nemesi előnévben, Wyfalw (Újfalu)-ként.

Már a török időkben megjelent a Zichy család mint földesúr Újfalun. A török után egy ideig a seregélyesi jobbágyok bérelték. 1784-ben a puszta birtokosa gróf Zichy Ferenc, fia, Zichy János kastélyt építtetett Újfalun, és vadaskertet létesített.

A megkülönböztető Zichy előtag az egykori földesurakra, a gróf Zichy család tagjaira utal. A településen megtalálható a grófi család egykori vadászkastélya, amelyben jelenleg a polgármesteri hivatal működik, így az épület csak kívülről tekinthető meg. A kastélyhoz tartozó park és parkerdő aktív pihenéshez nyújt lehetőséget.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

50. hét

december 9. 0.00 és december 12. 11.59 között: Fredericksburgi csata (1862)

A jelölt cikk: Fredericksburgi csata (1862) (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A fredericksburgi csata (festményen)
A fredericksburgi csata (festményen)

Az amerikai polgárháború fredericksburgi csatáját 1862. december 11–15. között vívták Fredericksburg mellett, ahol Robert E. Lee tábornagy észak-virginiai hadserege és Ambrose E. Burnside vezérőrnagy Potomac hadserege csapott össze. Az uniós hadsereg december 13-i támadása vérbe fúlt a város mögötti dombokon beásott konföderációs állások előtt, és ezzel a polgárháború egyik legegyértelműbb vereségét szenvedte el: veszteségei több mint kétszeresen múlták felül az ellenfélét.

Burnside november közepén szeretett volna átkelni a Rappahannock folyón Fredericksburgnél, és sietve bevette volna az Amerikai Konföderációs Államok fővárosát, Richmondot, mielőtt Lee hadserege megállíthatta volna. Bürokratikus huzavona miatt azonban nem kapta meg időben az ehhez szükséges pontonokat, így Lee elzárhatta az átkelőket. Amikor december 11–12-én az uniós hadsereg ellenséges tűzben átkelt a végre felépítette a hídon, utcai harcok bontakoztak ki a városban. Az uniós csapatok felkészültek a várostól délre kiépített állások és a várostól nyugatra fekvő megerősített magaslat, a Marye’s Heights megtámadására.

December 13-án William B. Franklin vezérőrnagy „nagy hadosztálya” áttörte „Kőfal” Jackson altábornagy dél felé eső állásainak első vonalát, ám végül visszaverték. Burnside utasította Edwin V. Sumner és Joseph Hooker vezérőrnagyok nagy hadosztályait, hogy szemtől szembe rohamozzák meg James Longstreet altábornagy Marye's Heights-i állásait, de próbálkozásaikat visszaverték. A súlyos veszteségeket szenvedett Burnside december 15-én visszavonta hadseregét, beismerve, hogy az Unió újabb hadjárata fúlt kudarcba a keleti hadszíntéren.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

december 12. 12.00 és december 15. 23.59 között: Bolyai János

A jelölt cikk: Bolyai János (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Bolyai János rekonstruált portréja
Bolyai János rekonstruált portréja

Bolyai János (Kolozsvár, 1802. december 15.Marosvásárhely, 1860. január 27.) magyar matematikus, hadmérnök, az egyik leghíresebb magyar matematikus, a „geometria Kopernikusza”, „az erdélyi tudományosság legkiemelkedőbb képviselője”. Bolyai Farkas fia és egyben leghíresebb tanítványa.

Valóságos csodagyerek volt, mégsem tanulhatott Göttingenben, helyette a bécsi katonai akadémián végzett hadmérnökként, kitűnő eredménnyel. 1831-ben megjelent Appendix című művével megalkotta a nemeuklideszi geometriát, ami a 20. század fizikai elméleteinek vált nélkülözhetetlen alapjává. Ő maga is szorgalmazta egy nemeuklideszi alapokra helyezett mechanika kidolgozását, azaz „majdnem egy évszázaddal Albert Einstein előtt megfogalmazta Einstein gravitációértelmezésének a célkitűzését”. A komplex számokról, a számelméletről és az algebrai egyenletekről folytatott kutatásai kéziratban maradtak, ezért feldolgozásuk csak jóval később kezdődött meg, de mai szemmel nézve is igen figyelemre méltóak. Szintén elismerést érdemel zeneelméleti és filozófiai munkássága, továbbá hadmérnökként részt vett többek között a temesvári erőd korszerűsítésének tervezésében is.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

51. hét

december 16. 0.00 és december 19. 11.59 között: Textilanyagok színtartósága

A jelölt cikk: Textilanyagok színtartósága (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Színes gyapjúfonalak
Színes gyapjúfonalak

A textilanyagok színtartósága azt fejezi ki, hogyan reagál a színes textilanyag színe a különböző vegyi és mechanikai hatásokra, továbbá a napfényre. A színtartóságot alapvetően két szempont szerint ítélhetjük meg: egyrészt, hogyan és mennyire változik meg az anyag eredeti színe, másrészt, hogy mennyire színez el egy másik anyagot. Nyilvánvalóan az az előnyös, ha az anyag színe nem változik észrevehetően és a mosás vagy más kezelés közben nem kerül át róla színezék más, vele érintkező anyagokra. Színezéken a textilipar azokat a vegyületeket érti, amelyek a szálas anyagok teljes keresztmetszetét átszínezik, tehát nem csak a felületükön tapadnak meg, mint a festékek.

A színes textiltermékek minőségét alapvetően befolyásolja azok színtartósága. Ez az egyik legfontosabb olyan tulajdonságuk, amelynek alapján a felhasználó a termék használhatóságát megítéli.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

december 19. 12.00 és december 22. 23.59 között: Szent Jakab-katedrális (Santiago de Compostela)

A jelölt cikk: Szent Jakab-katedrális (Santiago de Compostela) (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A kivilágított Obradoiro-homlokzat
A kivilágított Obradoiro-homlokzat

A spanyolországi Galicia tartományban található Szent Jakab-katedrálist Santiago de Compostelában építették idősebb Szent Jakab apostol feltételezett sírja fölé. A compostelai székesegyház Spanyolország legnagyobb román kori temploma, amelyet mérete és díszítése is a legjelentősebb zarándoktemplomok közé emel.

A Legenda aurea szerint az i. sz. 44-ben lefejezett idősebb Jakab apostol holttestét tanítványai egy hajóra tették, Galiciába vitték, és ott temették el. Ezután a sír helye feledésbe merült, majd a 9. század elején csodás körülmények között újból előkerült egy már használaton kívüli római kori temetőben. A Szent Jakab apostol sírjaként azonosított ókori emlékmű hamarosan zarándokhellyé vált, és rövid idő alatt a kereszténység három fő zarándokhelyének egyike lett.

A ma is látható templomot harmadjára építették fel. A II. Alfonz uralkodása alatt épült első templom, amelyről nagyon kevés adat maradt fenn, kis, egyszerű szerkezetű épület lehetett. A 9. század végén III. Alfonz elrendelte, hogy a nagyapja idejében épült kisebb építmény helyén egy bonyolultabb alaprajzú, nagyobb templomot emeljenek, a feltételezések szerint mozarab stílusban. A 11. század utolsó harmadában a zarándokok számának növekedése miatt VI. Alfonz még nagyobb templom építését határozta el. A jelenlegi templom építését 1075-ben kezdték meg és 1130 körül fejezték be.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

52. hét

december 23. 0.00 és december 26. 11.59 között: Apollo–8

A jelölt cikk: Apollo–8 (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
Repülésjelvény és személyzet
Repülésjelvény
és személyzet

Az Apollo–8 volt az amerikai Apollo-program második olyan küldetése, amelyben emberek indultak a világűrbe, és egyben az első olyan, amelyben megközelítették a Holdat. Az eredeti tervek szerint ezen a küldetésen repülték volna be az űrhajósok a holdkompot, ám a fejlesztés késése, valamint a szovjet holdprogram előrehaladása miatt merész lépéssel egy későbbi küldetést hoztak előre, és eredeti céljait elvetve a hajót a Hold elérésére küldték. Az 1968. december 21-én startoló űrhajó karácsony napján állt Hold körüli pályára, és 10 keringésnyi időt töltött ott. A repüléshez először használták a Saturn V holdrakétát, így először próbálták ki emberek ezt a hordozóeszközt, ez volt a rakéta első teljesen sikeres repülése.

Az első holdutazás legénysége Frank Borman parancsnokból, Jim Lovell parancsnokimodul-pilótából és Bill Anders holdkomppilótából állt. A legénység húsz óráig keringett a Hold körül, ahol főként a lehetséges leszállóhelyeket fényképezte. Ezen kívül — az űrhajózás történetében ugyancsak elsőként — többször is élő tévéadást adtak az űrből. A legnagyobb hatást a karácsony esti adás keltette, amin a Bibliából olvastak fel. A repülés elsősorban propagandacélokat szolgált: az amerikaiak bizonyították, hogy képesek elérni a Holdat, és ezzel megelőzték a szovjeteket az „űrversenyben”.

Az Apollo–8 volt a legtöbb „elsőséget” besöprő küldetés. Űrhajó először érte el a második kozmikus sebességet, űrhajósok először álltak pályára egy másik égitest körül, és szintén elsőként hagyták el ezt a pályát. A legénység tagjai láthatták először saját szemükkel a Hold túloldalát, és szintén ők látták először egyszerre, bolygóként a Földet.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap létrehozása)] [frissítés]

december 26. 12.00 és december 29. 23.59 között: Debreceni Református Kollégium

A jelölt cikk: Debreceni Református Kollégium (vitalap | történet | hivatk | log | dellog | szerkesztés | figyel | lapinfo | töröl | levéd) [szerkeszt (cím cseréje)] [frissítés]

A cikkajánló: [szerkeszt (cikkajánló módosítása)] [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!
A Debreceni Református Kollégium logója
A Debreceni Református Kollégium logója
A 2013-as jubileumi ünnepi logó
A 2013-as jubileumi ünnepi logó

A Debreceni Református Kollégium Debrecen egyik fő oktatási intézménye. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején itt tartották a Debrecenbe menekült kormány forradalmi országgyűléseit és 1944. december 21-én az Ideiglenes Nemzetgyűlést.

A kollégiumban 1538-as alapítása óta az elemi iskolától az akadémiai szintig oktattak. A teológia mellett felsőfokú filozófiai, bölcsészeti, természettudományi és jogi kara is volt; ezek lettek a Magyar Királyi Tudományegyetem alapjai. A nagy hagyományra visszatekintő Debreceni Református Kollégium egyike volt azoknak az egyházi iskoláknak, amelyek a szocializmus évei alatt is működhettek.

A kollégium mindig nyitott volt az új eszmék iránt, hiszen maga is egy új tanítás, a reformáció szellemében jött létre. Jeles tanárai közül kiemelhetjük Hatvani István, Budai Ézsaiás és Maróthi György professzort, akik a legkorszerűbb oktatási módszerek bevezetésére és a legújabb tudományos eredmények átadására törekedtek. Az évszázadok során az ország legnevesebb iskolái között számon tartott Debreceni Kollégiumban diákoskodott Magyarország számos nagy alakja, mint Ady Endre, Arany János, Balog Zoltán, Bay Zoltán, Csokonai Vitéz Mihály, Bölcskei Gusztáv, Fazekas Mihály, Kölcsey Ferenc, Móricz Zsigmond, Szabó Magda, a Tisza családból Tisza István, Tisza Kálmán és Tisza Lajos, az Irinyi családból pedig Irinyi József és Irinyi János.

A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2013-ban a debreceni Református Nagytemplomot és a Református Kollégiumot az ország 11. nemzeti emlékhelyévé nyilvánította, és április 12-én emlékoszlopot állított a Nagytemplom és a Református Kollégium közötti emlékkertben.

Megjegyzések, vita: [szerkeszt (vitalap módosítása)] [frissítés]
A magyar történelemben betöltött szerepe és 475. évfordulóra tekintettel cserét javaslok a korábbi TVXQ helyett a Debreceni Református Kollégium szócikket, mely most lett kiemelt. Andrew69. 2013. december 18., 11:27 (CET)[válasz]